Rózsás a helyzet

2011 junius 25.

Sűrű volt ezen a hétvégén a program az egész megyében, de gondolom országosan is így lehetett.
A pusztaszeri nyilazásból egyenesen Szőregre, a rózsák parádéjára siettünk.


És egy kis szösszenetnyi történet ami a rózsát-hungarikumot- Szőreget össze köti.

2003-ban, az ötödik szőregi rózsaünnep alkalmával fogalmazódott meg az óhaj, miszerint a szőregi rózsát a termelők szeretnék hungarikummá nyilváníttatni. Az álom valóra vált, Európa egyik leghíresebb rózsája eredetmegjelölési oltalmat kapott.
Szőreg és még másik négy környező település adja Magyarország rózsáinak több, mint 90%-át, azaz 3-4 millió tövet. A rózsatermelés a 19. század második felében honosodott meg a vidéken, amikor országszerte megnövekedett a rózsák iránti kereslet.
Az itt nevelt rózsák a természeti adottságoknak (löszös talaj, sok napsütés, öntözési lehetőség) és a hozzáértő szakértelemnek köszönhetően olyan szépek volta, hogy azokat már a múlt század elején külföldön is előszeretettel vásárolták.
A védelmet így nem egy rózsafajta kapta meg, hanem az a termelési folyamat (szemzés, locsolás módja), amely során a kezdetektől a vázákba kerül 1-1 rózsaszál. Szőregen ma Rózsamúzeum is működik, ahol a rózsatermeléssel kapcsolatos tárgyi emlékek és kellékek is megtalálhatók.

2011 június 24. és 26. között immár 12. alkalommal várták az érdeklődőket Szőregen. A rózsatermesztés hagyománya itt egészen 1894-ig nyúlik vissza, amikor először telepítettek eladási céllal rózsatöveket. A nemesítők évtizedes munkával hoztak létre évente akár többször is virágzó fajtákat.

A felvonulásról , - ami a leg nagyöbb tömeget vonzó eseménye a rendezvénynek, - készültek a következő képek.
Azt gondolom komment nélkül is mindenki eldöntheti mit lát a képeken.

Itt egy kis váltás van. A vonulásnak vége lett. A helyzet, hogy az emlékezetemben élt egy ennél sokkal népesebb felvonulás képe is... De az idén ilyen és ennyi volt.























Azután jött maga a Hungarikum megtekintése. Minden évben van egy szép és színvonalas rózsakötészeti bemutató is.
Idén is volt, a kúltúrház - jaj nem is tudom, hogy most így nevezzük e... - nagytermében.
Itt most sajnálom, hogy nem lehet az illatokat is beszkennelni és azt is közzé tenni, de talán majd annak az ideje is eljön egyszer.
De most következzenek a csodás csokrok:

Itt azért muszáj beírnom egy kis megjegyzést.
Ezek a köcsögkutyás és hajasbabás kompozíciók voltak a fő attrakciónak szánva...
Máskor kicsit alább kellene hagynia a berendezőknek a hatásvadász eszközök alkalmazásával.
Bőven elegendő lett volna a felcipelt hintát vagy a székeket körbevirágozni és esetleg pár selyem sállal, vagy fátyollal jelezni a hely epicentrumát.
De ezekkel a kis giccsekkel már túllőttek a célon - nálam.

És itt a vége!















Elfáradtak s haza mentek a legények.

Nyílzápor Ópusztaszeren

2011 június 25.

A Nyílzápor 2011 elnevezésű rendezvény a hazai hagyományőrző íjászat legnagyobb seregszemléje. Ötödik alkalommal rendezték meg az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, Árpád vezér tiszteletére ezt az egész napos, harci és életmód bemutatókkal, történelmi jurta táborral, kiállításokkal, és kézműves vásárral tarkított eseményt.
Hatalmas szabadtéri történelmi produkciónak ígérkezett a nap csúcspontjának számító Nyílzápor 2011, mely a világ legnagyobb íjász együttlövéseként idén Guinness-rekord kísérlet is volt.
Több száz gyalogos harcossal, lovas íjászokkal, látványos harci jelenetekkel, díszleteket, szekereket, korhű sátrakat felhasználva a pozsonyi csata is megelevenedett.


A hivatalos program erről szólt.
Kilátogattunk és nem csalódtunk, hiszen akár egy idő utazásban is érezhettük magunkat, hiszen ennyi Árpád kori magyarral már régen futottunk össze...
És nem csak magyar vitézekkel, de külhoni nyilasokkal is találkozhattunk.

Szóval az ősök lábánál gyülekezett a sereg. A mai ifjak a dombjukat sem kímélték.

A sokadalomban a kezdetleges mesterségek is sok csodálót vonzottak. Itt a fa eszregályozás kitartó műveletét lesték ámulattal a vitézek.

Itt a mester, aki nagy beleéléssel szorította a vasat a rúdjára.

A másik nagy fanyűvő. Ő már régóta faragja azt, amit a fában lát. Szép dolgokat sikerül észre venni azt tény! :o)

És még számos ismert és feledésbe mrült cuccot lehetett volna csemegézni a kirakodók során, de kezdtek mozgolódni a seregek. Így mi is indultunk a gyülekező tér felé.

Árpád is szép új lobogó előtt feszített, büszke lehetett az utódaira, akik még mindíg őt tekinti követendőnek . De az ég is szépen váltogatta a mintázatát. Jöttek, mentek a fellegek rendesen.

És a jurták között gyülekezni kezdtek a csapatok. Sorakozóra szólították őket a tülkös kürtösök.

Majd indultak is.

Egy újabb ősi mesterség fenntartója. Sátoros kovács, de nagyon frofi szereléssel.

A tér, ahol a sereg gyülekezni kezdett.

Mivel kiürültek a jurták, nem zavartunk senkit. Így be is kéredzkedtünk egybe, hogy a klímát is érezhessük. És nagyon kellemes volt az idő odabenn.

Köszönhette ezt ennek a szép, méretes lyuknak is.

A korabeli öltözet elég súlyosnak látszott, de viselni minden bizonnyal még nehezebb volt.

És mit egy festményen. Egyszer csak lovas seregek jelentek meg a csatatér fölötti dombokon.

Gyűltek a seregek.

És vitézkedtek.

Az öltözékek szempontjából furcsa módon sokféle kutatás eredményeit vonultatták fel. Természetesen mind a korabeliséget felvillantva, no de szerintem a kutatói egyénisége is jelentősen befolyásolta ezt az imídzst. Itt akár a gall varázslókat is megláthatnánk eme termetes férfiakban.

És a sor csak folytatódott.

Na de ezeket a 2 méteres fiúkat is messze elkerülhette az ellen... Már annak idején.

Tülkök szóltak mindenhonnan. Már nyugtalankodott a csata előtt a sereg.

De még nem gyűlt össze az 1600 főnyi csapat.

Ezekben a korabeli szerkókban egészen jól kiütköznek azok az erős genetikai nyomok, amiket sok sok generáció végig vitt magán. Én ilyennek képzeltem mindíg is a beözönlő őseinket.

És az árpádsávos is éppen ehhez a vonuláshoz illik.

Nagy hujjhujj kiáltások közepette belovagoltak a négylábúak vitézei is.

Igazán döbbenetes élményt jelentett az előttünk eldübörgő lovas csapat.

No és végre eljött az idő, amikor is elindulhatott a sereg a megmérettetés helyszíne felé.

A helyszín pedig ez volna. Szépen fel is sorakoztak újra.

Mivel nem iparkodtunk a sereggel együtt, így nem is sikeredett a start vonalnál helyet szerznünk.
De úgy gondolom ebből a szögből is elég jól ráláthattunk a történésekre. Sőt! Talán még jobban is jártunk ezzel a hellyel.

A harcálláspontról kihirdették a menetrendet. És kezdetét vette a csata.

Először lovasaink portyáztak az ellen sátrotáborában.

Na de a gyalogosok is futkároztak jobbra meg balra.

A sürgés forgás nagyon látványosra sikeredett.

Már indult is a nagy lövöldözés! Több hullámban suhogtak a nyílvesszők az égen.

És mire vége lett a lövöldözésnek, tele lett a mező a frissen kikelt nyílvesszőkkel.

Így ért véget ez a nyílzáporos délután a szeri csatamezőn. De még nincs vége a napnak, irány Szőreg! :o)