Azért pár helyre kiruccantunk. Most ezeből jön egy kis ízelítő.
Lótusz ünnep a Fűvészkertben,
Hungarikum fesztivál és
Szent István ünnepe, ami most ide került.
Virágzik a buddhisták szent növénye az indiai lótusz a Szegedi Tudományegyetem füvészkertjében. A picinyke tavon a növény több száz, hatalmas rózsaszín virága nyílik, de már láthatók a később beérő makkokat tartalmazó zuhanyrózsa vagy darázsfészek formájú terméscsoportok is. A színpompás virágokat a látogatók - kedvező időjárás esetén - egészen szeptember elejéig megcsodálhatják. Az indiai lótusz állomány csaknem egyidős a 89 éves botanikus kerttel, az első növények az alapítás után néhány esztendővel a földeáki kastély kertjéből kerültek Szegedre.
„Az indiai lótuszok (Nelumbo nucifera) a füvészkert büszkeségei, Közép-Európában legnagyobb állományuk itt látható.” - mondta Németh Anikó, az intézmény igazgatóhelyettese. A legenda szerint a Buddhának életet adó növény őshazája Délkelet-Ázsia és Ausztrália, ahol szinte minden részét hasznosítják. A virágok a templomokat díszítik, a víz alatt az iszapban található szárakat rántva fogyasztják, a fiatal hajtásokból és levelekből salátát vagy kompótot készítenek, termését pirítva, kandírozva fogyasztják, a nagyobb leveleket pedig csomagolásra használják.
Forrás: WWF Magyarország hírlevele
Ez pedig a hivatalosan bejelentett műsor:
A kilátogatók a Jóga a Mindennapi Életben Egyesület oktatóinak irányításával gyakorolhatják a jógát, hagyományos keleti ételeket és italokat kóstolhatnak, meditációs koncerteket, kiállításokat, indiai táncbemutatókat láthatnak, valamint bepillantást nyerhetnek a tradicionális keleti orvoslás és masszázs rejtelmeibe. A gyerekek kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, ahol mandalát, lótusztündért és selyemképeket is készíthetnek. Füvészkerti specialitás a Lótusz-túra, amelynek során szakemberek vezetnek körbe, és mutatják be a távol-keleti növényeket.
A következő alkalom apropója, egy rendkívül népszerűvé tett fogalom, a Hungarikum.
Szerencsére találtunk a rendezvényben olyan elemeket is, amik megkülönböztették a szegedi fesztivál dömpingben.
Az a bajom ezekkel a szegedi fesztiválokkal, hogy mindegyik ugyan abban az egyen bódékban, ugyan azokkal az árusokkal fut végig. Az, hogy épp milyen nevet adnak neki különbözteti csak meg egymástól őket. Na de a ki nem tudja, hogy milyenbe csöppent ipeg? Az gondolhatja, hogy a havi vásárba van.
Itt legalább voltak olyan tradíciókkal is foglalkozók is, akik minőséget vagy kivesző félben lévő termékeket hoztak a sorra.
A Városháza előtt sorakoztak fel a veteránok. Ez igaz 100% nem a Hungarikum kategória volt, de találtam benne egyet! Gyerekkorom mocijai is itt álldogáltak. Pannonia! Igaz a mienk az a csodás - szürkés-almazöld színben pompázott.
Nagyon szívesen bontogattam ki a kis elsősegély dobozkáját, aminek apám nem nagyon örült...
Jó volt újra látni!
Jó volt látni ezt a laza eleganciával megalkotott szerkezetet is.
A szél nem sodorta le a csomagokat a küszöbről és a benzines kannának is bádog lelke volt, a mai műanyagokkal ellentétben.
Édes optimizmus és drága békeidők...
Néhány remek kis részlet, ami igazi egyéniséget adott minden mobilnak.
Íme az édes Pannónia.
A híres csongrádi halas bicska.
Szép, gyöngyház nyéllel.
Csutka babák.
Én kicsit hiányoltam a tápai gyékény csajokat... De lehet, hogy csak én voltam a figyelmetlen.
A díszmagyar.
Egyenlőre még csak kisszériás, de ami itt alakul, az előre vetíti, hogy hamarosan a kisszámú új "elit" igaz magyarok kötelező viselete is lehet. Akkor pedig készülhet majd kissé leegyszerűsítve, konfekció mennyiségben is.
Gondolom Kínában.
De ennek valóban itt volt a helye!
Őszintén. Ha valami Hungarikum, akkor ez az.
És itt voltak erdélyi magyarjaink is.
A többi kürtöskalácsos - mert az volt szép számmal - között ők messze magasan kilógtak a sorból.
Mintha Marosvásárhelyen jártam volna. Ügyesen és gyorsan, omlósra és ropogósra pödörték, majd sütötték a nem is kis kalácsokat. Nem is véletlenül áll előttük a sor!
Gratula érte!
Szép!
És nem maradhatott le az éltető bubis víz sem!
Na perszen voltak még mások is, de legyen elég ennyi...
A harmadik villanást értsük szó szerint!
Két okból, az egyik említésre sem méltó, a másik meg pont arról szólt.
A Ligetben tartott rendezvényről nem is nagyon akarok véleményt mondani. De még is...
A Piramis együttes maradéka és potlékai által elő visított koncert végképp megadta a színvonalát a rendkívül hevenyészetten előadott Szegedi Grill és Sörfesztiválnak.
Az a baj, hogy a piramis a maga korában is amatőr színvonalon működött, nincs jobb alapon. A mai felhozatal azonban már hozzá szoktatta az embereket az igényesebb zenéhez. Ami itt történt.... És mellette a búcsús vidámpark hangos bemondója, amint ügyfeleket toborzott a soron következő menetre, hát ez a katyvasz!!!!!!!!!
Ami nem megy, nem kell erőltetni....
Szóval ezen a bulin gyorsan átnyomulva már este is lett és gyülekezett a tömeg a Gusztus 20-i Tűzijátékra.
Még sosem néztem a hídról, így jó volt, hogy ott találtunk helyet.
Marykámék ragaszkodtak a tradíciókhoz, így ketté szakad a csapat.... Ők mentek a szegedi oldalra a lépcsősorra.
Ismét össze jött a csapat.
Akit kellet, első-itatásban részesítettek...
Még szerencse, hogy a mai babakocsiknál már gondoskodnak a fröccsös hordó elhelyezéséről is. Szabados barátunkéknak meg pont van is egy ilyen szerkezete!
Biztos Emma is sűrűn meghúzza...
A végére pedig 2 pukkanás.
Folyt köv..............
