2011. szeptember 01- 05.
És ez egy szép hétvége lesz! A cél Sirmione.
A nyár még nem adta fel és természetesen az olaszoknál sem ért még vége a szezon.
Élvezték a dolce vita-t. Nos, közéjük csöpenntünk.
A Garda tó már első olaszországi utam alkalmával is felvillant, amikor az Europa campingben mellettünk táborozó fiatal pár említette, milyen szép és ők néhány napot ott töltöttek, mielőtt leértek a velencei partra. Eltelt pár évtized... És most meglesem én is, mitől ájuldoztak azok a derék németek.
Az első kép egy helyi információs tábláról készült.
Ezen nagyon jól látható mennyire kuriózum ez a hely.
Garda-tó egy sajátságos kis világot képez: földközi-tengeri hangulat és felséges hegyek egyvelege. Az 51 km hosszú, keskeny gleccsertavat északról, nyugatról és keletről a Dolomitok magas hegyei ölelik körbe, déli része kiszélesedve sík területen fekszik. Keletei és nyugati partján szinte a vízből „nőnek” ki a hatalmas hegyek. Itt kanyarog az alagutakkal teli országút, melyet hosszú gyertyaként az ég felé ágaskodó ciprusok, színpompás leanderbokrok, bouganvilleák, sudár pálmák, citromligetek díszítenek. A tóról méretei és a mediterrán környezet miatt azt is gondolhatnánk, hogy a Földközi-tengerhez érkeztünk, de pluszként ott vannak a hegyek, melyek csúcsai tavasszal még hóval fedettek.
Sirmione a Garda-tó déli partján található egy 4 km-es tóba benyúló vékony földnyelven. A romantikus település története egészen a római időkig tekint vissza és főként szűk utcácskákban bővelkedő lenyűgöző belvárosa és nyugodt terei teszik oly hangulatossá.
Nos induljunk neki. Első kis séta a belvárosban.
Amúgy mindenütt éttermek, fagyizók és mindenféle üzletecskék
vannak.
Nem képes ellenállni ennek egyetlen túrista sem.
A falkra is felkapaszkodnak - bár nem csúfítják el azokat...
majd a mai kor stílusában összekuszálva.
Szemtől szemben.
Ez egy köztéri szobor...
Ezt is eddig csak a faliszőnyeg festők túlburjánzó képzeletének hittem, de azoknak biztosan ilyen rettenetes kilátású kertjük volt, már kicsiny gyermekkoruk óta.
Sajnálom őket.
Pár virágos kép, miközben sétálunk a félsziget vége felé.
Ez pedig a helyi fürdő bejárata. Sajnos annyi időnk nem volt, hogy bemennyünk. De már a bajárat is azt sugallta, hogy nem jár rosszul az, aki ide betér.
Sirmione jódban, brómban és kénben gazdag gyógyvizéről is nevezetes.
Ebben a társas villában élt pár évet a híres díva, Maria Callas.
Maria Callas (görögösen María Kálasz [Μαρία Κάλλας]; New York, 1923. december 2. – Párizs, 1977. szeptember 16.) Amerikában született görög származású operaénekesnő (szoprán), aki elsősorban lenyűgöző bel canto technikájának, valamint hatásos drámai képességeinek köszönhette hírnevét; rajongói La Divinaként vagy primadonna assolutaként emlegették.
Maria Callas hírnevét nem csak csodálatos hangjának és megható színészi alakításainak köszönheti. Sikeréhez hozzájárult, hogy egy olyan időszakban élt, amikor a médiába egyre fokozódott az érdeklődés a sztárok iránt, ezek karrierje illetve botrányai iránt. Ismertségéhez hozzájárult a számos lemezfelvétel, valamint televíziós szereplés is, melyek során nem csak az opera- és koncertjáró közönség ismerhette meg.
Itt kezdődik Catullus palotájának a feltárt bemutatója.
az 1830 as évekből, amikor az antik romok oly romantikus kellékei voltak a társadalmi életnek.
De még igen jól felismerhető.
Ennyi volt a sirmionei barangolásunk rövidített változata.
