Ha évente nem is, de gyerek születések után mindíg meglátogatjuk a hegyvidéki rokonainkat.
Most is így történt.
Felpakoltam a Nanit és elgurultunk Héregre.
Igaz már nem volt otthon mindenki a családból, de a kuzin azt ígérte, így is népes lesz a család.
Nem csalódtunk.
A kicsik mind megjelentek teljes létszámmal.
De aztán beszivárogtak a nagyobbak is.
Szép időt is sikerült kifognunk és csak kevésszer tévedtem el az úton is, így a bejelentett időben , szinte percre pontosan be is futottunk.
Kezdődjék a családi happening!
A két középsős Kinga és Vendi
A ritka látogatás eredményeként szegény Kinga - mit vízkeresztkor született gyermek - meg is kapta a 3 hónaposoknak szánt kisruhácskáját...
Itt most Vendi új BMW-jét tesztelik.
A mamák közben a fotóalbumból frissítették a hazai fejleményeket.
Lara pedig már a képeskönyvét színezgette.
Meg úgy néz ki, mint aki sokat ivott...
de nem! :o)
A családi gazdaság rendezésébe már mindenki beszállt.
Felébredt a legkisebb is!
Rebekának nem volt aznap jókedve.
De délutánra már mosolygósabb lett.
Vendi és Kinga épp azon morfondíroznak, hogy mit keres itt ennyi cigaretta???????
Hát valóban mit is?
Itt egy családi csoportkép.
Sajna későn jutott eszembe, így hiányos a csapat, Edoék elmentek.
De amúgy sem voltunk teljesek, a két Zsolti hiányzott egész idő alatt, mert a fiúk dolgoztak.
Igaz már nem a bányában, na de van azon túl is élet.
Ja és Magda nagymama is távol volt! :o)
No és itt van egy másik dolog, amit csak itt lehet megtalálni!
Első ránézésre valóságosnak tűnnek. Csupán mozdulatlan testtartásuk árulja el a héregi dombon menetelő tizenkét női alakról: élettelen szobrok. Nem csoda, ha valakit megtéveszt, hiszen egytől egyik helyiekről lettek mintázva, arcvonásaik az utolsó ráncig meggyeznek tizenkét falusi nyugdíjas asszonyéval.
– A Művelődési Intézet Képzőművészeti Lektorátusa írt ki egy közösségi művészeti pályázatot „Én kis falum” címmel - meséli a Borsnak Menasági Péter szobrász - Feleségem, Csilla adta az ötletet, miután találkozott egy rőzsét cipelő nénivel a faluban. A műalkotás együttes címe Zarándoklat lett. Hat női alak az erdő felé megy, míg hat az erdőből, rőzsét cipelve érkezik. Az erdőbe igyekvők arcán az elmélyülést, gondolkozást örökítettük meg, míg a kifelé igyekvőkét aranyozott maszkkal formáztuk meg. Ez már az átlényegülést jelenti. A rőzsegyűjtő nőalakokkal egy misztikus tartalmat is kapott a kiállítás, hiszen a népmese szerint jó szerencsét fejez ki a rőzsegyűjtőnek való segítség. Az alakok megformálásához a helyi nyugdíjasklub tagjait kértük fel– magyarázta Péter.
Az asszonyok boldogan vállalták a modellszerepet.
– Gipsszel vonták be az arcunk, egy vékony papírcsövön kaptunk levegőt - mesélte mosolyogva a szoborcsoport rangidős modellje, Miskovics Lenke néni - Amikor készen lett, magunk is megdöbbentünk, mennyire hasonlít ránk. Sokan jöttek távolabbról is megcsodálni! Büszkék vagyunk rá!
– A kiállítással szerettük volna bemutatni az idős asszonyok sokszor nehéz helyzetét, akik egyedül maradnak, férj nélkül. A faluban jótékonysági rőzsegyűjtés szervezünk, amelynek a végén három hársot is ültetünk, hogy jelképesen visszaadjuk az erdőnek, amelyet elvettünk tőle. – összegzett a szobrász.
És itt vonulnak a nénikék.
Ők már megkapták amiért mentek.
Hátukon a rőzse, arcukon az átszellemülés.
Megérkeztünk mi is a sorfal közé.
Ökölben az elszántság.
Ők még mennek...
És hirtelen megszaporodott a sor...
Szép napot töltöttünk ismét együtt! :o)
Legyen még sokszor és sokáig így!
