Csapat kirándulásunk ismételt célpontja Baja - Petőfi sziget.
Mivel az idén tavasszal is itt voltunk Krisztinkánk ballagásán, na meg a múlt évben is rendeztünk már itt egy jól sikerült csoportos kirándulást, így Mary és Saci ismét szervezett egy kiruccanást ide.
Kicsit ősz volt már, de ismét egy feledhetetlenül szép, napos hétvégével kecsegtettek a meteorológusok.
Így már be is iktattunk egy gemenci kisvasutazást. A fiúknak pedig egy fogásbiztos horgászat lett beígérve.
Már már szokássá vált, hogy nem tudunk egyszerre menni... Most sem sikeredett ez másként.
Így az elő csapat egy kis hideg falatos és pálinkás készülődéssel lett megbízva.
Szerintem nagyon jól eleget tettek a feladatnak!
Rögtön kezdem is a képeket ide rakni, amin megvillantjuk a falatkákat, amik nem csak finomak voltak, de egynesen a trendi partyk minden csínját hozták. Íme:
Természetesen akadt mellé jófajta is. :o) És még a színe is nagyon passzolt a falatkákhoz!
Jól hozzá is fogtunk és befalatoztunk mindenből.
Majd a jóllakottság állapotában kissé leöblögettük, aztán pedig le is pihentük az egészet. Tudom nem egészséges, de ez a hétvége nem erről szólt elsősorban.
A reggelünk úgy is indult, ahogyan azt megjósolták!
Dérlepte, de ragyogóan szép napfénnyel.
Nem is bírtam magammal és felkaptam a gépet, kissé alul öltözötten - póló és gatya - kirohantam a Sugó partjára. A megrögzötten sportolók, valamit a megszállott sportik elkerekedett szemmel vettek rólam tudomást. Kis Saci, aki velem tartott, nagy hahotával kísérte mindezt.
De a fények szépek voltak és a képek se lettek rosszak...
A Napocska is kikacsintott a fa mögül. A víz meg csak úgy gőzölt a csípős reggelen.
Közben a lányok-fiúk ismét terülj-terülj asztalkámosat játszottak a konyhában...
És Lajcsi még tetészte is . Készen lett a fincsó parasztos rántottája.
A jóllakott csapat így már bátran belevághatott a Gemenci kirándulásba, mert ha eltévedtünk volna és egy hétig bolyongtunk volna az erdőben, akkor se haltunk volna éhen.
Felkerekedtünk és kisebb galiba miatt, két autóval el is indultunk az indulás helyére Pörbölyre.
Az utóbbi évek turisztikai fejlesztései szerencsére ezt a vidéket sem hagyta érintetlenül!
Nagyon meg is lepődtünk kellemesen.
Az is fura volt, hogy ennyien gondoltaák úgy, hogy ezen a hétvégén ide kell jönniük.
Alig találtunk parkolót, de azért csak sikerült.
Igaz ebben az időben tartottak itt egy méhészeti találkozót is, meg egy napfényvadász fotós sétát is olvastam ide szervezve, a neten.
Így nagy volt a forgatag és nem a szokásos elhagyatott érdeklődés mentes túrista centrummal találkozhattunk itt.
A vasútállomás épülete sem az az omladozó viskó volt és a legmeglepőbb a nagyon kultúrált resti volt az épületen belül!
Na szóval:
Itt egy gőzős, ami szolgálatot is teljesít, de nem az utószezonban, hanem a főben.
Minket most egy kis dizel húzott végis a síneken.
Itt van a vonalrajz, ami a jelen esetben a Malomtetőnél ért véget, mert ősz volt.
Nyáron is jó lehet végig döcögni a Duna partján....
Még akár bele is férhet ebbe az életünkbe.
Ide teszem a Nemzeti Park elérhetőségét további infókért:
http://gemenczrt.hu
Szinte egy fél vagont elfoglaltunk :o)
No és itt vannak a látnivalók, amiket a vonatról fotóztam le.
Őzek, szarvasok és nagyon éber és kezes vaddesznyók lakják ezt a bekerített területe.
És amiről szól ez a világ: A dunai holtágak szövevényes villanásai.
Olyan szép és tiszta időnk volt, hogy a szikrázó kontrasztot ennél szebbre nem is álmodhattam volna...
A Lassi megállónál egy kis halászati kiállító házikót találnak a látogatók, ha fő szezonban jár erre. Na de ezt gondolom mondanom se kell.
A csajok további információ éhségét a kalauz csillapította.
A kis várakozási idő alatt körbe kattintgattam ezt azt.
Itt van rögtön ez a vén, bogarasodó fűz.
Valamint ezek a szépséges víztükrök, amik a sárguló lombokat másolták.
Majd vissza a vagonra, hogy zötyögjünk tovább.
És ímhol a következő megálló. Itt kaptunk egy picivel hosszabb időt a sétára is.
Az útbaigazítás szerint kisétáltunk egy kilátóig, ahol a vadvilágot is megfigyelheti a sasszemű túrista.
Ezen a csodás hulló leveles erdőcsként vitt az út.
Majd így folytatódott.
A legfiatalabb már fel is ért a kilátóba.
Fentről valóban szép kilátás nyílt erre a vizimadarak álom vidékére.
Sajna sokat ítt sem lehetett mélázni.
Szép!
Azért a felhők is tették a dolgukat.
A mellettem álló bácsi jókat sóhajtozott, hogy anno Zomborig is leért a gemenci erdő. Nos megnéztem.
Mostanra kissé szakadozott ugyan a kép, devalóban azon a környéken nagy területet borít az ártéri erdő.
Még Sanyi is levette a sapkáját...
Végül séta vissza a megállóhoz, egy erdei tanösvényen keresztül.
A fákat kis táblácskákkal nevesítették.
Ilyeneken ni!
Szépen hullottak a kőris diók is.
Az asztal így igen piktorikus képet mutatott. Őszi csendélet.
Igaz kellett tartani a dióktól, mert megállás nélkül hullottak a magasból. Jó nagyokat durrogott, szerencsére senkit nem kellet kötözésre vinni...
Némelyik fa ilyen kedves kis itatócskákat is növesztett.
A friss levegő meg a távolság megcsinálta a jó étvágyat.
Na meg rendesen ki is száradtunk.
De megoldódott minden bajunk. A hallé és a zöldséges pulyka tömített rendesen.
Krisztinka nem a túrától, hanem a fizika tudományától került transzba.
Jó étvágyat.
A következő rész a tudtomon kívül készült...
Mi Lajcsival elpihentünk, ami igen jól sikerült.
Reggelig végeztük ezt a tevékenységünket, de a többiek közben a hangjukat pallérozták.
Kareoke estbe fordult a vacsora.
Hát ide csak a képek jutottak, de nem tudom hogy szerencsés e ez a dolog. Szerintem ja...
Így indult:
És így lett vége...
A másnap reggel mindenkinek másként indult. A sportosabbak kilovagoltak egy baráti horgászvízre.
A maradék pedig kiélvezhette a reggel ágyban tőltési verzióját.
Késő délelőtt aztán mi is elindultunk Hajós felé.
A fiúk itt addigra már kikapkodták bőségesen a vizek kincsét.
Valóban jó volt a víz, mert én még mindíg csak az üres, max . le evett horogkirángatásos vizekre jutottam el eddig a fiúkkal.
OK , nem egyészen, mert ettünk is néha a fogásból.
Na de itt csak úgy habzott a víz, zajlott az élet. Boldizsárnak hála ez is megadatott...
Itt az egyik szép példány, ami azért szerencsés volt, mert vissza mehetett a vizibe.
Itt is induljunk egy kis sétára. A víz partján haladunk, megnézzük a birtok végét.
Menet közben Gábor megmutatja a véglegesített példányokat is, akik meg annyira szerencsések voltak, hogy megfőhetnek. Vagy sülhetnek...
Tetszés szerint.
Ott vannak lenn a cső végibe.
Haladunk tovább.
Víz után az ég.
Ennek a karmoslábú madárnak nem nagyon tetszett a látogatásunk, mert nagyon nagy elrettentő körözésbe kezdett, de az is lehet, hogy csak ebéd idő lett.
Másnak is korgott a gyomra.
Annak a szürke gémnek, aki ezen a képen csak egy kis pötty a szántóföld közepén.
Vissza érve ismét kapás volt, most Bubu bácsi- Papa horga akadt be.
Ő is egy csók kíséretében mehetett vissza a tóba.
És úgy döntöttek a sportik, hogy vége a versengésnek.
Kikerültek a legszebbek a vízből.
Irány a fotózkodás.
Mindegyik halacska a gazdája kezébe került.
Itt sorakoznak a bajnokok. Mindenkinek jutott...
És részletezve is még egyszer.
Papáé lett a legnagyobb.
Most is, mint mindíg, eljött az idő.
Sajna vasárnap délután lett és nem csak, hogy a horgászatnak, de a bajai kirándulásunknak is vége lett.
Viszlát!
