A keszthelyi kirándulásunk második, szép kiállítása a Hintómúzeumban volt.
Az épület valaha izgágább jószágok szállása volt. Lovak lakták és a gondozóik a lovászok.
Ez az épület semmivel sem marad el megjelenésében a kastélytól.
Az épület 1883 és 1887 között épült II. Festetics Tasziló megbízásából.
A II. világháborút követően az épület sok viszontagságon esett keresztül, míg 1996-ban elkezdődtek a renoválási munkálatok, amelynek eredményeképpen 2004 januárjától ismét eredeti szépségében pompázik. Az itt látható kiállítási anyag a XVIII–XIX. század időszakából származó kocsik, szánok és hintók, melyeknek száma a 30 darabot meghaladja, valamint a lovagláshoz kapcsolódó egyéb tárgyi emlékek gyűjteményéből áll.
A kiállított tárgyak sokféleségéből adódóan az idelátogatók az eredeti tárgyakon keresztül ismerhetik meg a kocsizás fejlődését az 1700-as évektől az 1900-as évek elejéig. A sok látnivaló közül – hogy csak párat említsünk –, itt látható például Rudolf trónörökös gigje, Mária Valéria főhercegnő elegáns kocsija, valamint Ferenc Ferdinánd sétakocsija.
A kocsik mellett láthatunk itt érdekes képeket a korabeli főúri mindennapok és ünnepnapok történeteiből.
Valamint a képzőművészet néhány lovas témájú alkotása is bekerült a gyűjteménybe.
A Festeticsek ló szeretetét az alábbiak bizonyítják:
A keszthelyi lovasélet története közel 400 évet nyúlik vissza. A Keszthely környéki Fenékpusztán már a XVII. században is tartottak lovakat, később a sikeres telivértenyésztés egész Európában híres lett. A telivér ménest Festetics Tasziló telepítette át Berzencéről 1870-ben, valamint itthonról és külföldről a legjobb kancákat vásárolta meg. A Festetics család egyik leghíresebb lova, Brigant a híres pardubicei derby háromszori megnyerésével tette nevét halhatatlanná.
A Festetics család azonban nem csak messze földön elismert lótenyészetével járult hozzá Keszthely lovaséletének fellendítéséhez. Gr. Festetics György 1797-ben megalapította Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézményét a Georgikont, melyben komoly hangsúlyt kapott a lóval, lótenyésztéssel foglalkozó képzés mellett a lovaglás és az idomítás magas szintű oktatása is. Az iskola első lovagló tanára a híres Karl Kegel professzor volt.
Ezek tudásában nézzünk szét a házban.
Most nem a teljességre törekedtem. Inkább olyan részleteket villantok fel, ami nekem feltünt és kedvet adhat mindenkinek a teljes gyűjtemény megtekintésére.
Jó szórakozást hozzá!
Betekintés az egyik terembe.
A korabeli díszítési kultúra minden szakmából művészetet tudott csinálni.
Micsoda munka van ebben a kocsis ülésben is...
Részletek egy gála hintóról.
Most néhány szép részlet.
Dícséri a megrendelő és a mesterek minden tudását!
Egy kis különteremben nagyon szép lószerszámok, nyergek és lovagló felszerelések gyűjteménye is helyet kapott.
És a legmókásabb rész számomra a posta és a tömegközlekedés kezdetét nagyon szépen bemutató terület.
Nagyon szerettek az emberek mindíg is küldözgetni egymásnak ezt-azt...
És jó volt látni azt, hogy mennyire probléma mentesen meg is oldották azt a feladatot annak idején.
Akkor még nem csak a bürokrácia és a lelketlenséget elfedő szabványostás volt a Posta elsőszámú ismertetőjele.
Ha így küldték, így vitték!
Kasban, drótozott ládában, vagy csak a kocsi oldalára fellógatva.
Boldog és tisztességes békeidők.
Hol vannak már.
Itt van egy korabeli távolsági járat is.
Elnézegettem a méreteket, amik ezen a kocsin voltak.
Biztosan sokkal kisebbek voltak az emberek is, de a sérthetetlen személyes szférájukat sem terjesztették ki annyira mint manapság. Jó szorosan össze voltak préselve egy egy kaszliban.
Gondolom jöttek a gázok, gőzök és egyéb finomságok is az utasokból. Szóval elég mélyrehatóan megismerhették egymást az utasok.
Ma ezt már nem viselné el egy világutazó sem.
Ez pedig már egy panorámás kis busz....
Igazi luxus utazáshoz. Én elöl a bakon is csak magamat tudnám kényelmesen elhelyezni, de anno valószínű ketten feszítettek a kb 30 cm mélységű deszkán. És volt aki egy életen át...
Más volt a tűréshatár!
Számomra minden azt bizonyította ezen a kiállításon.
Sokkal több munka és kevesebb nyarvogás.
Ennek a kis könnyű nyári kocsinak szépek voltak az "organikus" burkolatai.
A végére még egy barokkosan díszített nehéz kocsit is ide teszek.
Most csusszanjunk egy másik terembe, ahol a téli csoda szánokat csodálhatjuk meg.
MIlyen remek móka lehetett ilyen üléseken siklani a havas tájakon? Elöl csingilingiztek a lovak...
Végezetül egy kis gyereksarok:
Itt a kicsinyeknek szánt játék szekerek és lovacskák sorakoztak fel.
Ha valakit ilyeneken kezdtek rövid korában húzogatni tuti, hogy szerelmese lett a száguldásnak felnőtt korában. :o)
Csak ajánlani tudom minden Balatonra látogató olvasómnak ezt a kiállítást is!
