A frissen megnyílt, makói Hagymatikum lett következő wellnessezős kirándulásunk célpontja.
A hideg havas napok után kis fényt csempésztünk az életünkbe ismét. Ellátogattunk Makóra, a Hagymatikumba.
Makó, meg a hagyma nagyon egybe eresztette a levét.
Tudom én, hogy olyan jópofa dolog mindenbe bele vinni azt ami egyszer már bevált, de a fürdőnek csak nem adtam volna ezt a nevet.
A hagyma a pörköltbe való oszt jónapot!
Gondoltuk ez a hétvége jó lesz a meglesésre, mert már csak eltelt több mint egy hónap és a havas idő miatt, meg a hirtelen kíváncsiság múltával nem lesznek tömege a fürdőben.
Na nem is lett....
Nem mintha bánta volna bármelyikünk is. Kellemesebb a szellős terekben lenni, főleg pedig a túltelített medencék esete hiányzik a legkevésbé.
Ezért mi örültünk a kevés fürdővendégnek! A fenntartók biztosan kevésbé...
Előbb egy kis történelem. Hogyan is indult a fördőzés története Makón:
A makói gyógyiszap tudományos kutatása a helyi történetek alapján kezdődött, mivel a makóiak gyakran kijártak a Maros partjára bekenni a testüket, mert szerintük a folyó hordaléka gyógyító hatású, segít a reumás panaszok enyhítésében.
Már az ötvenes évek elején felismerték a marosi iszap és a termálvíz gyógyító erejét. Nem sokkal később Dr. Batka István reumatológus főorvos Gesztesi Mihály kotrómester segítségével, mintákat vett az iszapból, s azokat elküldte az ország több intézetébe, gyógyhatásának megerősítésére, amelyek később megerősítették a föltevést, gyógyiszapnak ismerte el és engedélyezte a marosi gyógyiszap elnevezés használatát. Dr. Batka álma egy reumakórház létrehozása volt Makó városában, ami azonban nem valósult meg. 1960. és 1970. között kizárólag a gyógyhatásának felismerője és a szegedi fürdő használta.
Az első kútfúrás1956-ban volt - nagy hozamú alkálihidrogénkarbonátos ásványvíz tört fel 993 m mélyből.
Dr. Batka István kezdeményezésére a marosi iszapot és a makói hévizet tudományos szervek is megvizsgálták és megállapították, mindkettő kitünően gyógyítja a mozgásszervi reumás betegségeket.
1988-ban gyógyvízzé minősített, 41°C-os termálvízre, és az 1961-ben gyógyiszappá minősített marosi iszapra alapozva nyitotta meg 45 évvel ezelőtt, 1963-ban a Városi Tanács egész évben működő tisztasági és strandfürdőként a város és térsége lakosságának.
A makói fürdőben, 1982-ben indult be a gyógyrészleg. 1994-től az úszómedence vízforgatós rendszerű, feszítet víztükrű lett, télen pedig légtartásos sátorral fedett.
A 2000-es évek óta a városvezetés már központi kérdésként tekintett a fürdő bővítésére és élményelemekkel való felruházására, lévén ettől a vendégforgalom megnövekedését és a turizmus meghonosítását várták.
A város önkormányzata a 2002-2006-os önkormányzati ciklusban kezdi a térségi tanuszoda építését. Az épület organikus terveit Csernyus Lőrinc készítette el.
Az új fürdő ötlete a település gazdasági életének élénkítése és a városfejlesztés fontos állomásaként merült fel néhány évvel ezelőtt. Makovecz Imre Kossuth- és Ybl-díjas építész 2008-ban, Makón mutatta be a felépítendő új, többfunkciós fürdő terveit.
Az új fürdő Makót "egy provincia tehetetlenségéből kiemelve" új funkcióval látja majd el, amely egyaránt szolgája a keletről és nyugatról ideérkezőket és munkahelyeket teremtve az itt lakókat is — mondta az építész a terveket ismertető sajtótájékoztatón a Maros-parti városban. A főtér közelébe felépítendő épület terveit a föld mélyéből forrón, bugyogva feltörő gyógyító víz inspirálta. A nyitott fürdőbejárat előtt egy aprócska teret is kialakítanak majd zenepavilonnal, amely intim találkozóhelyül szolgálhat a belvárosban — fogalmazott Makovecz Imre.
Az építészek körében már akkor nagy vitát kavart ez a terv , Makovecz kiválasztása erre a munkára, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a “mester” nem ezzel az épülettel kezdete a a maga spec, szakrális-organikus világára formálin Makót. Voltak ennek már előzményei is. A Hagymaház és a városi buszpályaudvar is tőle ered.
Amit mi láttunk és éreztünk, azt mesélem képekben!
Az első életkép: tipikus az adott pillanatra.
Van rajta a szép jövő - fürdő képében. Kis hajtását eregető hagymácska. Mindenbe mindent bele lehet magyarázni...
Van rajta nagy hó - itt se szeretnek takarítani, majd eltakarítja, aki oda rakta...
Van rajta drótbivaj - a kocsma előtt kikötve.
Na menjünk közelebb!
Tobzódás minden szinten...
Sok dimb és domb - vagy mell hegyek, üveg bimbókkal. :o)
És a makoveczi jelképek.
Szent koronát mindenhova.
A megnyitás kapcsán olvastam pár írást a fürdőről és Makovecz építészetéről.
Többen azzal támadták, hogy olyan építész aki a legkevésbé veszi figyelembe a megrendelő igényeit és a funkciót mindíg alárendeli a saját jelképrendszerének érvényesítésének. Bár mit rendelnek tőle, abból templom lesz...
Hááááát van benne valami.
Bár nem kellemetlen a végeredmény, de nem is támogatja mindenben a funkciót.
Hogy csak egyet mondjak a terek kapcsolata... A sok kunkor, meg a kupak kapcsolata nem nagyon könnyíti meg a tájékozódást odabenn. Sokan elbizonytalanodva bolyongtak az ívelő folyosókon, merről merre...
De az épület maga valóban nem egy egyszerű doboz, van mit nézni rajta.
Ismét egy szép, de haszontalan dolog.
Bár gondolom lesz még nyár és lesz még funkciója is ezeknek a külső fedett kupolás, oszlopos valamiknek.
Benn vagyunk a fürdő udvarában.
Most jött a pénztár.
Az árak valószínűleg megszűrik a tömeget. Bár előzetes felmérések szerint a romániai vendégek szerint nem gond a 4000 Ft körüli belépő. Igaz ez a 4200 Ft-os belépő egy nem makói felnőtt egésznapos szórakozásához + a szaunaparki lazulására ad jogosultságot.
Az öltöző is korrekt, jó nagy, bár kissé zegzugos.
Amint strandruhára váltottunk, irány a büfé!
Van választék, kellemes - bár folyosói - kiszolgálással.
No és itt a fő attrakció a központi kupola, ami alatt három medence van. Közepén ez a gigantikus életfa. Funkciójaként eredetileg vízesés lett volna, de szellőző torony lett belőle.
Az élet fát egy sor csónakot formáló erkély veszi körbe. Szintén nem a funkció volt az elsődleges, mert a kiugrókba csak a pihenőszékek félretolásával lehetett kimenni.
Ezeket a csónakokat fák tartják a lomb-karjaikkal.
Igazi mese erdő.
Az erdőben pedig folyócskák és tavacskák. Amiért ez az egész készült. Igaz itt csak a melgített csapvízben lehet megmártózni.... A gyógyhatású vízért sokat kell gyalogolni az épületkomplexum túlsó végébe.
Amikor nézegettem az alaprajzokat, kicsinek véltem ezeket a medencéket. Meg kevésnek is....
Nem lett több ugyan, de nagyon kellemes a sok öböllel és a sok kis érdekes buzgárral, masszász paddal zuhannyal...
A medencék mélysége is pont jó! A víz hőmérséklete remek. Ja és nem volt agyon klórozva!
Na és ilyen kis fincsiségek is vannak!
Ugyan a bábúkat nem tom kitől kell kérni...
Kiskemence is megbújt a sarokban.
Élményekkel telinek reklámozzák... Hááát.
És nézzünk az ég felé!
Ivelnek az üvegtetők és a fa tartógerendák. Minden hullámzik.
Fenn is a torony az elsőszámú látványelem.
Az ember arcú oszlopok.
Az üvegbimbójú dombok alatt kanyarog a tiszta víz.
Na és a növények.
Templomban szokott lenni pálma is...
De itt annyi van! Mint egy trópusi oázisban!
Kicsit nehéz is ebbe a környezetbe a növények kiválasztása.
Mert ugye ha stílszerűen gondolkodnánk, akkor az ablakokba helyezett lila orchideák helyett lila hagymavirágoknak kellene virítani. Na de az ugye szezonális, meg nem is oly tartós mint amit betettek.
Perszen az orchidea sem olyan jól mutat a fa muskátli ládákban.... Na bummm
Itt úgy döntött e fejes, hogy hiába az egyediség, ők akkor is beállnak a trendi wellness egyen elemeket alkalmazók közé.
És ugyan ez a helyzet a pálmákkal is.
Akkor már jobban illett volna a ficus lingofilia.... Az olyan fűzfás hatású és nem is hullajt annyi levelet.
Tudom bele beszélni könnyű.
Ha már ismét kritizálok...
Itt van ez a kis középső sodró folyosó.
Nagyon jópofa, de!
Olyan tökéletes sodrást tud csinálni, hogy ha bepörög, alig lehet belőle kikeveredni.
Mi is jót röhögtünk rajta, hogy ha egyikünket kirántott a bejáratnál lesben álló ember, akkor a megmentő került a sodrásba, ragadja is magával a sodrás.... És nincs menekvés, csak pörög és pörög és pörög...
A bejárati folyosó sarka is pont olyan nagy ívű, amiben nem lehet megkapaszkodni, csak felmossa a víz a testet, mejd beszippantja.
Remélem nem lesz sírás a végén belőle.
Összességében jól éreztük magunkat!
Finom volt a Hagymama konyhája nevú étteremben elköltött ebédünk is.
A név már megint kissé erőltetett lett.
A személyzet szerintem még gyakorlatlan és nem lesz elég ekkora konyha ha rendesen beindul az élet.
De majd átalakítják ha megy a bolt. És remélem menni fog.
Ami még kimaradt a képek közül az a thermál rész és a szauna park. Oda nem vittem a gépet.
De nagyon hangulatos és igényes az egész.
A végén betértünk a shopba is, vettünk egy kis hagyma lekvárt....
Hogy mindenünkben legyen hagyma!
Ajánljuk mindenkinek!
Makovecz már csak térként élhette meg azt a napot, amikor élettel telt meg a víziója.
Kicsit fura itt is a rózsaszínben úszó márványtábla...
Miért nem fekete palából?
Az lett volna a hozzá illő!
És a végére még egy tábla.
Még a csatorna rácsra is jutott.
Hiába! Ügyeltek a részletekre!
:o)
