Tavaszt vársz, aztán mi lesz belőle...
Már azt hittem végig enyhéskedte az idei telet a felelős, nyíltak a hóvirágok, hemperegtek a macskák a kertben a hervadt-sárga füvön.
De jött a február és hallhattuk a Kárpátokon kívül mennyien fagytak már meg, meg hogy jön az utóbbi 25 év legnagyobb havazása.
És jött is. Lett nagy hideg és elkezdett esni a hó is. És csak esett... esett.... és esett.
A felkészült hótakarító szervezet természetesen csak nem bírkózott meg a feladattal, pedig nagyon magabiztosak voltak a tudásukban.
Két héttel később le is tolta a cég ügyeletes visszaszólója a város lakosságát, hogy nem ugatni kell, hanem a lázongás helyett ragadjanak lapátot és végezzék a munkát.
Igaza is lehetne, ha ők is beleadtak volna apait anyait, de csak a felelősség áthárítás és átugatás megy neki is a legjobban.
Gondolom azért majd csak sikerül megjutalmazniuk magukat a "rettenetesen serényen" végzett munka okán.
Na de most megmutatom a havazás vidámabb oldalát:
Ez volt a megtévesztés...
Már kezdtem körbejárni a kerti bokrokat, hogy hamarosan a színesebb világ ugrik elő, de tévedtem.
Reggelre kiterítették a sarkiróka bundát mindenhová.
Ez a kép félidőben készült. A végére 2x ennyi esett le.
A gondos apuka a gyerekkori problémáit felidézte és a csemetéi lábát gondosan össze folpackozta a gyerek cipőjével, hogy ne keveredjen be a hó.... A mi gyerkkorunkban még ismeretlen dolog volt ez a csodálatos hártya...
Egy kedves részlet a tél szépségeiről.
A Tápai Krisztus is régen látott maga alatt ekkora hókupacot.
Kis barázdák a nagy hómezőben.
Fel a tetőre. Végre nem csak a göröngyös havon lehet lecsusszanni.
Igazi jégsivatag.
Egy kis csapkodás a hóban.
És kész is van a nyoma. Angyal lett belőle...
A sok csúszka után ki is feküdtek a vitézek...
Majd egy kis csúszás-mászás.
Valóban egy negyed évszázada lehetett, hogy ekkora volt a hó és pont ilyen szép meredek falat fújt belőle a szél is.
Akkor mi is "halálugrásosat" játszottunk a tetjéről.
Ilyet ni....
Hósánc készül a támadások ellen.
Végül mindenkinek volt még egy dobása.
A télnek volt még több is...
Mi meg csak néztük a sűrű hóesést, aztán meg mehettünk lapátolni.
Most a februári tavaszban, - mert máshol már az van - nálunk még mindíg vastagon tartja magár a fehérség, igaz sok helyen már szürke és fekete. Az utakon még mindíg hóakadályok. A bölcs takarítók tudják, kár az energiáért. A fizetésük így is meg van...
Jöhet a tavasz! :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése