Pécs - belvárosi séta.

2011. november 26.

A séta folytatódik - de bukta lett a vége...

A délelőtti Zsolnay-s séta után nem adtuk fel.
A belvárosban folytattuk az ismerkedést.

A Posta előtt találtuk magunkat. Nagyon szépen felújították a homlokzatát. Megfér rajta minden államforma címere... Kicsit csodálkoztam is, hogy maradhatott rajta a csillagos, búzakalászos is. És fölötte megmaradt az anygalos- koronás címer is.
De szerintem így is van ez jól...
Azért, mert valamit eltüntetnek, az nem válik meg nem történtté.

A Főposta 1903-ban épült, Balázs Ernő terve alapján, szobrai, díszítő elemei a Zsolnay Gyárban készültek.

Séta tovább.

A házak szinte össze hajolnak.

A Jókai térre érkeztünk.
Ez itten egy emlék-kút. A helyén egy Zsolnay kút állt.
Most ez van. Egy kissé építkezési törmelék hatású.

Átsétáltunk a Szechenyi térre. És visszapillantva két érdekesség is jutott erre a képre.
A túlsó sarkon áll az elefántos háztömb. A sarki konzolon a kiselefánt. Benne késő barokk, eklektikus és romantikus épületek találhatóak.

A közelebbi sarkon pedig egy patika található.
Névadójával a szerecsennel.
A szobrocskát 1898-ban állították oda. Ma a Sipöcz Gyógyszertár névvel illetik az alatta nyugvó üzletet, aminek a hátsó termében egy gyógyszerészeti kiállítást is megleshet a látogató.

A felújított téren megmaradt a Szentháromság szobor. Eredetileg 1908-ban állították ide. Alkotója Kiss György.

A tér fő attrakciója és Pécs városának egyik jelképe. A centrumban a Széchenyi téren helyezkedik el. A dzsámit Gázi Kászim 1543-1546 között építtette, mérete hosszában és szélességében száz lépés. Ma katolikus templomként működik.

A Palatimus Hotel épülete szecessziós hangulatú, 1915 májusában adtak át Pannónia Grand Hotel néven.
Mostani nevét 1975-ben kapta. Az épületet Pilch Andor építész tervezte a Hamerly család részére.
A szálloda nagyterme Bartók Béla nevét viseli, aki 1930-ban itt adott koncertet.
A szálló falán egy emléktábla is van. Amin a egy másik híres és Pécshez köthető család emlékét örökítették meg.

Hamerli János 1840-ben született Pécsen.
1857-től tímár mesterséget tanult a Monarchia városaiban barangolva (Temesvár, Arad, Pest, Bécs, Graz, Salzburg). 1861-ben tért vissza Pécsre, ahol engedélyt kapott kesztyű és sérvkötő gyártására. Kis műhelyében finom kesztyűbőrré dolgozta ki a bárány- és kecskebőröket. A jó minőségű bőrökből gondos munkával kiváló kesztyűket készített. Néhány év múlva a Tettye patak völgyében a malmok között építette fel műhelyét, majd gyárát. 1870-ben állította üzembe az akkor még ritkaságszámba menő kesztyűvarrógépet. A piaci igények figyelembevételével, szorgalmas munkával sikerült nevét ismertté tennie, nemcsak a hazai kereskedelemben, hanem külföldön is. Gyermekei közül Imre és István 1894-ben megkapták az iparengedélyt kesztyű és sérvkötő gyártására. Ők az 1900-as évek elején a régi üzem helyén a kor követelményeinek megfelelő bőr- és kesztyűgyárat építettek. 1896-ban már 1600 tucat pár kézrevalót állítottak elő itt. Ez az időszak, a 19. század vége, 20. század eleje, az európai kesztyűgyártás fénykora, amikor munkások tízezrei gyártanak több millió pár kesztyűt.

A Király utcai saroktornyokon kedves baglyok ülnek.

A Színház téren található a Pécsi Nemzeti Színház.

Már az 1850 es évektől rendszeressé váltak a szini előadások a városban.
A város nagyobb tánctermeiben, előkelő polgárházaiban, fogadókban, kávéházakban nyújtottak fellépési lehetőséget a komédiásoknak. Ismert játszóhely volt pl. az "Elefántos Ház", de a tettyei kisszínpadon is megfordultak a nagy népszerűségnek örvendő, vándor színtársulatok.

Ezért szükségessé vált egy állandó játszóhely építése.

A Steinhardt Antal és Lang Antal által tervezett eklektikus épületet 1894-95-ben emelték. Szobordíszeit Kiss György tervei alapján készítették pirogránitból, a főkupola szárny nélküli Géniusza viszont ónból van.

A főhomlokzat legszebb alkotásai a kupola alatti hármas szoborcsoport, a timpanonban látható Diana vadászata című dombormű, valamint az emeleti oszlopok közti allegorikus nőalakok. Oszlopos, kupolás homlokzatait Erkel Ferenc, Csiky Gergely, Szigligeti Ede, Kisfaludy Károly és Vörösmarty Mihály Zsolnay-féle pirogránitszobrai díszítik.

A színház megnyitójára 1895. október 5.-én került sor, fényes keretek között, az akkori Pécsi Napló ünnepi különkiadással köszöntötte a fantasztikus eseményt, a lakosság ujjongott. A társulat e jeles alkalomból Erkel Ferenc Bánk bán című előadását vitte színre, mellyel kirobbanó sikert aratott.

A Színház mellett található egy híres étterem.
Anno Susogó néven futott a hely. Aztán új gazdája lett és olasz étlapot kapott az étterem, gondos vezetés és híres konyhaja lett... Nem kóstoltuk, de utána olvasva ez jött le a helyről.
Aki arra jár, tesztelje!

A bejárat fölött egy pirogránit dombormű is található, rajta egy villamossal...
Nem találtam infót az eredetéről, de gondolom emléket állíthattak az egykori pécsi villamos vonalnak.
Pécsen 1913. október 20-án indult meg a villamosforgalom. A fővonal a város kelet-nyugati tengelyében helyezkedett el a Tüzér utca és a Zsolnay-gyár között. A belvárosi Széchenyi téren ágazott ki belőle a Főpályaudvarhoz vezető vonal, a keleti végén pedig a Külvárosi pályaudvarhoz és a kocsiszínhez vezető vonal. Üzeme folyamán végig egyvágányú kitérős rendszerben közlekedtek a villamosok, a vonalak nem egy helyen komolyabb emelkedésekkel voltak tarkítva. Csúcsidőben mindegyik vonalon ötpercenként közlekedtek a villamosok. A pécsi villamost 1960. augusztus 31-én szűntették meg, a főpályaudvari vonalat azonban már hamarabb, 1959-ben felszámolták.

Béke poraira.

Sétálunk tovább a Király utcában.
A következő sarkon ez a díszkút található.

Kissé nehezen értemezhető, de mókás darab.
A felálítás éve: 1992
Alkotója Gellér B. István

Az alkotásnak most nem folyt a nyála, mert tél közeledett, elzárták.

A Király u. 19. szám alatti Vasváry-ház díszes pirogránit domborművei a Zsolnay porcelángyárból valók (Sikorszki Tádé alkotásai, 1893-ból). A Vasváry György vaskereskedő nevét viselő épület a vasipar és a kereskedelem jelképeit hordozzák.

És eddig jutottunk: Pécsi Líceum Templom
Sajna ide sem juthattunk be. Isten kapuja egyre többször be van zárva... Ilyen időket élünk.

A 18. században egy török dzsámi helyén és felhasználásával, a pálos szerzetesek építették 1741-1756 között.
A későbarokk stílusú templomot eredetileg a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A tornyok 1778-1779-ben épültek. Miután a pálos rendet 1786-ban feloszlatták, az épület egészen 1832-ig használaton kívül maradt.
Itt most a szép kapuszárnyat mutatom meg.

A következő kis kedvesség Szent Domonkos szobra két spalettás ablak között.

És vannak itt még közelmúlt lomos udvarait bemutató helyek is. Egy lépés és 30 évet ugorhatunk vissza. Na de a kapulajban egy kis antikvárium - ószeres boltocska is őrzi ezt a feelinget. Sőt a macskaszemes, csöves rádióba rejtett hangszóróból világháborós francia katonaénekekkel egy korabeli ostom utánra is képzelhetjük magunkat.

És egy pillantás a nevezett utca életére is.

Itt ez a kedves kis figyelmesség azoknak, akik nem a szemükkel élvezik végig a városi sétát. Ők kitapogathatják a tér nevezetességeit. És ezen a fotón is látható, ami a vakok és gyengémlátók, valamint a csak felfelé csodálkozók sorást is megpecsételhetik rendesen. A víz levezetésére kiagyalt kis csatornácskák kacskaringós vonaglása az egész ujjá varázsolt téren. Pont csak 2-3 centire süllyednek le de nagyon alkalmasak egy bokaficamra...
És a tér tervezője jó sok helyre berakott még olan kis sunyi kő akadályokat is, amin nagyon kellemesen arcra lehet csapódni. Úgy látszik itt is a Zsolnay parkolóház tervezője garázdálkodhatott. Sok ember emlegetheti a felmenőit egy nagy esés után.

Most fentról ereszkedünk vissza a Bazilika épülete felé.
Az első dolog, amit megörökítettem, az a II. világháborus emlékmű.

Az Esze Tamás utca és a Klimó utca sarkán áll egy északkelet felé döntött obeliszk. A fekete gránit anyagú emlékmű Rieger Tibor 'Pro Patria 1941-45' című alkotása, amely a második világháború áldozatainak állít emléket. Az alkotás társadalmi összefogással épült, a háborút túlélt hadifoglyok és katonák adományaiból készülhetett el.

Alkotó: Rieger Tibor Felállítás éve: 1999

Ezen a képen is még két plusz dolog is van.
Az egyik, egy Magyarországon egyedül fennmaradt kapuerőd. Neve: Barbakán.
A Barbakán egészen pontosan definiálva a hajdani püspökvár falrendszerének egy előretolt kapuerődje más szóval bástyája, amely alapja kör alakú. Ez a bástya felvonóhíddal, hátsó kapuval, lőrésekkel, gyilokjáróval volt felszerelve és az egészet egy vizesárok vette körül. A pécsi Barbakán megépítését még Kinizsi Pál rendelte el 1498-ban, hogy a vár védelmét a törökök ellen megerősítse. A pécsi püspökvár délnyugati irányú bástyájának a tornya, abból a célból épült fel, hogy a kaput ostromló ellenséges csapatot a várvédők oldalról támadhassák, hiszen ebből a szögből lehet az ellenséget a leghosszabb ideig célba venni.

A másik a Püspöki palota: amely nagy része a középkorban épült fel, majd a 17. században Klimo György püspök megbízásából átépítették és bővítették és a 19. században Scitovszky János püspök megbízásából egy jelentős átalakítást is végeztek az épületen, ezzel az épület az eredeti formáját teljesen el is veszítette.

A palota reneszánsz stílusú oldalán, a keleti homlokzat erkélyén egy kitartóan ácsorgó alakra lehetünk figyelmesek, nem tágít onnan. Mert ez az alak bizony Liszt Ferenc szobra, amellyel a zeneszerző pécsi koncertjének állítottak emléket.
Az alkotás Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész munkája 1983-ból.

Itt egy kicsit szubjektív módon fotóztam... A Bazilika épületéhez értünk. Valójában Pécs jelképe, így mindenki ismeri a négy tornyos épületet. Én most csak a részletekre koncentráltam.

A pécsi bazilikának is nevezett székesegyház a ma látható formáját 1882 és 1891 között egy igen jelentős átépítés következtében kapta meg. Ennek az átépítésnek a célja, hogy a székesegyház visszanyerje a középkori formáját és román stílusát, közben az átalakítások során a templom berendezését kiárusították, így sajnos jelentős értékes barokk stílusú, ma már műkincsnek számítandó bútor veszett kárba.

A bejárat három és fél tonnás nevezetes látnivalója a bronz Millenniumi Kapu, amely Rétfalvi Sándor pécsi szobrászművész alkotása és 2000-ben lett felszentelve.

A belső kaput is gyönyörű elemek ékítik.

A mai hatalmas 70 méter hosszúságú és 22 méter szélességű templom belsőterébe lépve egy diadalív révén megosztott teret láthatunk. A szentélyben az Ószövetség jeleneteit ábrázolják a falfestmények, míg a hajó ezt kísérő részében az Újszövetség főbb mozzanatait láthatjuk. A templom mellékhajóinak a freskói Szent Péter és Pál apostol életéből mutatnak részleteket. Méltóan megemlékezve ezzel a névadókról.

A székesegyház oldalkápolnáiba és sekrestyéibe is érdemes betérni, hiszen itt is csodálatos műkincsekben és freskókban lehet gyönyörködni.

Egy szép részlet egy márvány domborműből, szintén a sekrestye kincsei közül.

Palást hímzés, gondolom aranyszálakkal...

A dóm legrégebbi része a szentély alatti 25 méter hosszú és 21 méter széles altemplom. Az öt hajós kegyhely sokszínű díszítettsége, megvilágítása és oszlopai különös hangulatot teremtenek.
És nagyon jó az akusztikája is, mert Kisbarátom beállt és elkezdett zöngeni a kis kórista. Olyan szépen cikázott benne a hangja....




















Miután befejeztük a sétát itt is, elindultunk a szállodába.
A templom előtti térre kiérve megnézegettük az ókeresztény sírkamrák üvegkupoláit. Ekkor vettünk észre egy kaput. És abban egy étterem ajtaját.
Liba vacsora volt étlapon. Így azonnal el is döntöttük, hogy az nap este itt költjük el a vacsoránkat.
Kicsit bennünk volt a félsz, hisz szombat este volt... Talán nem lesz helyünk...

Íme az étterem a hatórai nyitás után pár peccel.
Gyönyöörű! És a pince hangulatával ellentétben nagyon kellemesen fűtött is volt a hely!
Jó hangulatú!

Íme a másik oldal! Itt is szép!

És most csinálnom kell egy kis reklámot a helynek!
Sajnos a félelmünk nem volt megalapozott! Szombat este volt és rajtunk kívül nem volt vendég! Pedig nagyon precíz és figyelmes volt a kiszolgálás. Nagyon finomak az étele és a bor is! Igazán vendéget érdemlő hely!
Vagy lehet, hogy csak rossz alkalommal jártunk ott?
Aki csak teheti, látogassa meg!
Remélem van annyi tartalékuk, hogy ezt az áldatlan időt átvészelik.

http://pezsgohaz.hu/

Az 1850-es években a Littke család Pécsen élt és dolgozott a szabászat területén. A családnak volt két fia és az idősebb útra kelt Franciaországba, hogy kitanulja az „ haute couture” művészetét. Ez idő alatt annyira megbűvölte őt a pezsgő és a pompás borok készítése, hogy amint visszatért Magyarországra, azonnal meggyőzte édesapját, hogy a „pezsgőgyártás különleges módszerét „ alkalmazva indítsák el a pezsgőkészítést, létrehozva ezzel az első pezsgőházat Magyarországon.
Pécs alagútrendszere tökéletesen megfelelt a borok raktározására. Ma két kilométer alagúthálózattal rendelkezünk öt szinten, ahol a borok „pihennek” és érlelődnek, mint a „kuzinoknál” a pezsgőbirodalomban.
A Littke család hírneve egyre nőtt az évek során, boraikat már egész Európában árulták, több alkalommal a Királyi Udvar számára is.
Mikor Magyarországot elérte a kommunizmus, 1949-ben a vállalat állami tulajdonba került. Évekig csak egyetlen piac, a szovjet piac létezett, és az ország adottságai kihasználatlanok voltak.
Szerencsére ismét értő közönsége van a hazai piacon is.

Szóval vissza a vacsorához...
A teríték is rendkívül hangolatos volt.
Nekem azonnal az unokatestvéri ági nagymamák asztalfiokban tartott csont nyelű, vas étkészlete jutott eszembe... De jó , hogy ide jöttünk vacsorázni!

Ez volt a fő ételem...
Fincsó!

Vacsora után indultunk is haza... Végre felszállt a köd is.

Ez az utolsó, de életlen képem erről a városról.
Megálltunk a város fölötti kilátó-terasznál. Katt egy kép. Hmmmm életlen, hisz kézből csináltam, eleve reménytelen.
Lejjebb megyek!
Jó sötét van, de óvatosan lépkedek.
Lép, lép, lép.... És akkorát estem, majd gurultam le a lépcsőn...
Végül a hatamba állt egy fazék - szerű tárgy.... Auuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
Kezemben a gép, a térdemen szétszakadva a nadrág, A tenyerem vérzik a térdem vérzik, a bokám szikrázik a fájdalomtól, a hátam sajog a belé állt vasdarabtól....

Na szépen vagyunk!

Valahogyan felcsoszogok a kocsiig. Endre ott aggodalmaskodik és jó szokása szerint szapul, amiért ekkora b-rom vagyok, hogy éjjel egy szar bunkerba akarok lemenni.... Csak nekem lehet ennyi eszem.

Tehát bekövekezett, amit az egész nap előre jelzett. Csak össze törtem magam.

A bokám természetesen azonnal bedagadt. És a sebek is csíptek rendesen.
Szép este elé nézek...

Jó éjszakát!

Másnap reggel alig-alik tudtam bicegni.

Hazafelé menet megálltunk, megnézni ezt a csodás helyet!

Íme:

Szóval ez az a hely! És én a két betonfal között haladtam lefelé, pont itt ezen a hasadékon....
És a kedves szocialista építők az utolsó alsó lépcsőt kb. 10 cm-el szélesebbre zsaluzták, aminek pont az élére sikerült lépnem.
Na onnan rendesen ki is bicsaklott a bokám, amitől beindult a lavina...
A hátamba meg az a csodálatos, csúcsosra pödrött bádog állt bele, ami elméletileg anno a világítást szolgálta az esti andalgók megsegítésére. Attól nem jártak úgy mint én...
De hol vannak már azok az évek, amikor még törődtek azzal hogy világítson is, és nem lopták ki azonnal az égőket belőle?
Vagy az is lehet, hogy soha nem is volt ilyen.

Nekem minden esetre nem volt szerencsés estem ezze a pécsi Nike szoborral....

Ezért lett ide rakva:

1975-ben Magyarország felszabadulásának harmincadik évfordulójára Pécs városa emlékművet állíttatott a Mecsekben. A szükséges anyagi hátteret széleskörű társadalmi összefogás biztosította. Makrisz Agamemnon szobrász és Jánossy György építész tervező közös munkájából a szokásos konvencionális emlékművek helyett egy igazán különleges, elgondolkodtató alkotás készült el.
Már a belvárosból jól láthatóan kirajzolódik a szobor körvonala, de ahogy közeledünk felé a Mecsek szerpentinjén, hirtelen tárul elénk teljes nagyságában a lenyűgöző méretű szobor. Szobrász és építész a táj és a város léptékét, ritmusát átvéve együttesen alkotott itt maradandót. A szobor háttere közelről szemlélve maga az ég, ezáltal válik igazán monumentálissá a látvány.

Szamotrakéi Niké győztes istenasszonyának megidézésével a felszabadulást szimbolikus erejűvé fokozza a művész ebben a kubisztikus-expresszív műben. A szoboralak, nem naturális megfogalmazásban ugyan, de egy lebegő, szárnyaló nőalakot idéz. A dinamikus mozgást a lábak és a törzs elfordulása, a felsőtestre tekeredett kendő lobogása jelzi. A szobrot körbejárva érdemes egy pillantást vetnünk a panorámára, hiszen páratlan élményt nyújt az előttünk elterülő város.

Én még azt tenném hozzá, hogy a körbejárás alkalmával ne csak felfelé és el nézegessen a látogató, de a ferde futású tördezett élű lépcsőket is lesse!

Mert ha nem, így jár!

A szobrokhoz a szöveget a http://www.szoborlap.hu oldalról, a wikitravel.org és a wikipédiábol vettem át.
A nikés fotót pedig országalbumos fotóstársam kpeti74 oldaláról kölcsönöztem.

Köszönet érte!