Olvastam a neten, hogy megnyílt a Zsolnay negyed... Indulni kellett!
Pécshez fiatal korunk óta olyan jó dolgok kötődnek. - tek.
Mert gyerekkoromban amikor a nagy szocialista vásáros - kiállításos happyland időkban minden évben jöttek Szegedre a nagy pécsi cégek. A Pécsi kesztyű... ki ne ismerné. Vagy ismert. Vagy a Zsolnay. Tátottuk a szánkat! Oly be szép!
Aztán nagyobbacska korunkban kirándulások oda, vagy a környékre. Volt, hogy házat béreltünk pécs fölött a kanyarban. De campingeztünk Orfűn is.
Aztán voltam munka ügyben is a városban és konkrétan a Zsolnay gyárban is. Kicsit kellett volna pofásítani a marketing osztály megjelenésén... De aztán sodródtunk az árral és nem lett belőle semmi.
Akkor kedves gyáriak megmutattak szép dolgokat az addigra nagyon szocializmusosan lelakott és szövevényessé burjánzott üzemhalmazban.
A vezérkari rész és a kereskedelmi osztály tárgyalója valóban döbbenetes képet mutatott. Ideje volt frissíteni a külalakon. Nem is értettem ki vett meg bármit is egy olyan helyen...
Na de a zirodisták részén az a kis öltözőnek kialakított sufni!
Pont olyan volt mint a fiatalkori munkahelyemen - a Szegedi Nyomdában, - az izzad munkásasszonyok levetett és ott pihentetett kockás szélű kisköpenyével és kismama cipőcskéivel bezsúfolt utolsó lyukakban ...
Olyan asszonyszagú kis odvak voltak itt is.
Fura, hogy egyformára alakultak ezek az üzemek, még ha teljesen más is volt a gyárak profilja. Na de nem az a lényeg.
A lényeg akkor is az ős-üzemből ránk maradt épületek - amik romjaiban is impozánsak voltak, - no meg a titkok kamrája, ahol az igazán értékes dolgokat készítették... És azok a mesterek, akik büszkén mutatták meg nekem a rájuk hagyot titkokkal ma is miket alkotnak.
Szóval ekkor végleg elvarázsoltak! Szeretem Pécset! :o)
Így is indultunk neki. Egy kis hétvégi meg ez meg az...
A szállót netről választottuk, de nem a legjobb lett a döntés. Többé a hetvenes években, a hegyre épített szállóba nem megyek. A fotókon minden szebbet mutat... na de ezt tudhattam volna.
A hely neve Art & Fit Hotel Kikelet Pécs. A név is sokat sejtető. De a valóségban a fitség kissé elmaradt a névtől.
Voltak kopások a helyen. Eleve az idő is csúnyácskára fordult.. Nyirkos, ködös időben érkeztünk.
Így indult a hétvége.
És a képekkel besűrített szombati nap:
Reggeli után irány a cél! Gondoltuk 10 előtt a fű se nő... De az után már nagyon. Szépen időre le is csorogtunk.
A központ körül semmi egyértelmű útbaigazítás, így egy nyitott kapun begördültünk a parkolóházba, - amin a P betű át volt húzva. Viszont álltak benn autók...
Megérkeztünk.
Tetszik a bejárat egyszerű struktúrája. Jó nagy tömegek és itt ott csipkés kiegészítésekkel.
Ez a túlméretezett kapu is tetszik. Van benne lift is. Nyomogattuk a gombot.
Majd fentről(!) az emeletről leszól egy kedvesen bíztató hang: LÉPCSŐN KÉNE!
Felmentünk és megláthattuk, hogy igazság volt a szavaiban, mert ő volt a liftszerelő.
Érdeklődtünk tőle - ha már ennyit tud, - hogy vajon látogatható e a terület?
- Vannak itt emberek... Jött a válasz.
Így átmentünk.
Tetszik ez a van is, meg nem is megoldás a hídnál. Olyan szellős és jópofa.
Pillantás előre.
Pillantás hátra. És át is értünk.
A lépcső alján egy palánkkal elrekesztett udvarba érkeztünk. De jobb és bal oldalon is lebontva a palánk, emberek vannak mögötte... Így bemegyünk az udvarba.
Megszépült, mióta nem voltam itt.
Pár ember dolgozott, így megkérdeztük az egyiket:
- Merre van a bejárat a kiállításokhoz?
- Nem tudom én csak dolgozni vagyok itt.
- De nyitva van a terület?
- Hát biztos , mert járnak ide mások is...
Na ettől se lettünk okosabbak.
Így elindultunk egy körre az udvarban.
Itt vannak ezek az őzikék.
Megújult ez a lépcsősor is. És az épületek is csodásan felújították. Minden kis részlet ismét előjött és életre kelt.
Vitathatatlan az elődök tudása és a munkájukban is vissza tükröződő ízlés. És ehhez a sok tömény szépséghez pont illik is az újjonan épített környezet.
Kezdtem magam jól érezni!
A felső kapualjban maga Vilmos is megjelent az eozinos tulipánnal a kezében.
Itt aztán vége is lett a kellemességeknek.
Utól ért egy fiatal biztonsági őr, aki megkérdezte, mit keresünk itt?
Mondtuk, hogy a Zsolnay negyedet néznénk meg.
- Ide nem lehet engedély nélkül bejönni és fényképezni egyáltalán nem engedélyezett! Azonnal hagyjuk el a területet!
Kedves fogadtatás...
A barátomnak természetesen nem is kellett több! Az ilyen finom megszólításnak nagyon nem tud nem reagálni...
Ki is osztotta a gyereket.
Megkérdeztem - enyhítendő a szituációt, - mit lehet akkor itt megnézni?
Mert olvastam a neten, hogy megnyílt és kiállításokkal valamint a megszépült épületekkel várják a látogatókat.
Nézni a Bóbita bábszínházat és a múzeumot lehet, de nem itt a területen megközelítve, csak az utcán keresztül.
-És a többi kiállítás?
- Csak előre bejelentkezve lehet!
- Itt lehet jelentkezni?
- Nem csak előre és csak csoportoknak!
- Nem nézheti meg 2 ember?
- Nem! Hagyják el a területet!
Basszus! Ilyen sok kedves, segítőkész embert egy rakáson...
Bosszúból csak azért is lefotóztam azt a házat, ahol anno az egyedi csiniségeket festették.
És nem mellesleg a Zsolnai család egyik sarjának is a lakóháza volt. A szép nagy ablak a Mecsek oldalára néz és csak úgy issza be a napfényt. Ezt műteremnek használták a kezdetektől fogva.
Sajnos most nem tudhattam meg, mire.
Ezt a csodálatos türkiz mázas kaspót, már engedélyezett területen fotóztam.
A bábmúzeum előtti sétányon.
Mint megtudhattuk, ez az egyetlen szabadon látogatható hely a területen. A Bóbita Bábszínház és múzeum.
A múzeum előtt találkoztunk barátom egy ismerősével. A gyerekeit vigyázta kinn.
Elmeséltük neki a tapasztalatainkat és ő is megerősített minket. A kisgyereke a babakocsiban aludt és lesétált az udvarba egy alsóbb teraszra. Oda rohant egy biztiőr aki visszazavarta, mert a játszótér még nincs átadva, így nem lehet ott tartózkodni! Ő említette, hogy a gyereke kicsi is a játszótérhez, meg alszik is... Senkit nem is zavar, mert nem folyik ott munka, de nem! Huzzon innen! Vendégszeretet és intelligencia ha találkozik...
Itt is fellehetőek a szép kerámiák az épületen.
És a belsőben is folytatódik a szép, -mézeskalácsra emlékeztető - ornamentika.
A teremőrséggel is foglalkozó kedves hölggyel barátom azonnal megosztotta a területen ért atrocitást... Aki elhülve hallgatta az esetet. És ő is sorolta is hogyan alázzák meg a látogatókat. De ennek a panaszáradatnak a hatására , annak enyhítésére, kimehettünk a ház tetőteraszára, ahonnan beláthattuk az egész területet.
Kis kárpótlás , de jól esett.
Így a kedves hölgy a tárlatvezetőnk is lett... Elkísért bennünket a kis bemutatóban.
Itt találkozhattunk a vásári mutatványosok népszerű alakjaival... A három kisdesznóval és társaikkal.
A komplett cirkusz is jelen volt.
Ő pedig már az első magyar bábszínház primadonnája.
Természetesen a füstösképű sem maradhatott ki a kollekcióból.
Ő a nagyszarvú ördög.
Az azóta megboldogult Kemény Henrik is sokat mozgatta a jeleneteiben a csokiképű testvéreit.
De tetszett az előadása a gyerek koromban... És később is szivesen néztem.
És ugrás az időben és világnézetben.
Ezek a lapátmenyecskék már a szocializmusban uralták a porondot....
A legjobb évjáratúak. Ezek a művészek nagyon ügyesen és újszerűen használták a kor mindennapos tárgyait.
A Ki Mit Tud - ma Megasztár - egyik nagy sztárcsapata volt a Pécsi Bóbita bábszínház csapata.
Ez is a nagy gyerekkori élményeim közé tartozott.
Kós Lajos 1961-ben került a pécsi szakkörhöz, amely még abban az évben - fennállásának 10. évfordulóján - felvette Weöres Sándor egyik költeménye után a Bóbita nevet.
Az együttes hamar ismertté vált humoros, show-jellegű felnőtt- és gyerekelőadásaival (Operasaláta, Séta az állatkertben), valamint instrumentális rockzenére készült szöveg nélküli műsoraival (Pink Floyd - Kalevala, Emerson, Lake and Palmer - Egy kiállítás képei). A sikerhez nagyban hozzájárult az 1965-ös Ki mit tud? vetélkedő.
Forrás: Wikipédia
Ő a mester: Kós Lajos
Kós Lajos a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után főiskolai tanársegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa volt. Már felsőfokú tanulmányai alatt foglalkozott bábjátékkal, 1961-ben Pécsre költözött és megalapította a Bóbita Bábegyüttest.
A művész 1981-1989 között a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának művészeti vezetője, több bábjátékos tankönyv szerzője, illetve társszerzője volt.
Kós Lajos munkáját a Jászai Mari-díj (1986) mellett a Nemzetközi Bábművész Szövetség UNIMA diplomájával és Blattner-éremmel ismerték el.
2008- ban, élete 84. évében hunyt el.
Pillantás a színházterem külső falára.
Indultunk a tiltott területen keresztül a parkoló felé.
Nem erre számítottam a szeretett Zsolnay látogatásom alkalmából...
Na de még nem volt vége a tortúrának.
Nem tudom nem elmesélni a kiutat a parkolóházból.
Egyirányú a parkolóház. És a kijáratot - a pécsi terepviszonyok okán, - az emeleti részre tették.
Tehát felkellett autózni a felső szintre. A fekanyarodó rampát igen kis ívűre tervezte a mérnöke, így tolatással tudtam csak a kocsit a jó irányba állítani. Ami nagyon zavaró volt, hogy nem is tudtam betájolni a kocsit, mert a felfelé álló orrú kocsiból nincs viszonyítási alap. szinte a levegőbe kanyarodik az út. Csak egy extra magas útpadka akadályozza meg a vezetőt, hogy lehajtson a semmibe. Igaz az útpadka nem látható, így csak érezni lehet, ha a kocsi lökhárítója gyűrődik a szegélyköveken... Szóval abszolut bizonytalan a felhajtás.
Na de ezzel még nem tették teljesen tönkre az ember napját, mert ahogy felérünk a felső szintre - úgy hogy meredeken az ég felé tart az autónk, így a gödörből felbukkanva csak az eget látjuk és már fellélegzün, hogy látjuk a kijárati kaput velünk szemben.. Na de!!!!!!
Valamin áthajtottunk, ami szinte letépi az alvázról az összes lemezt! Rámentem valamire. Gyors kiszállás az autóból, felmérni a sérüléseket.
Basszus! A tervező remek munkája! Egy ívesen kanyarodó járdaszigetet, vagy mi a búbánatot tervezett a felhajtó folytatásába, amivel elvileg a terület közepére terelné az autózót. Na de ha nem látod, mert épp a gödörből bukkansz fel?????????????????????????????????????? Szivesen odafektetném a tervezőjét egy fél napra. Nem a kórházba kellene vinni tuti.
Szóval a beton már teljesen össze volt karcolva, jó nagy festékcsíkokkal átszabdalva, tehát sokan áthajtottunk már ezen a gyilkos tereptárgyon!
Remélem valahogyan megoldják!
És most egy plusz adalék.
Ahogy hazaértem, elkezdtem kersgélni a negyedről. Találtam a hivatalos oldalon egy mindenkinek ajánlott olvasni valót.
A HÁZIREND!
Felhívják a figyelmet az oldalon, hogy mielőtt valaki ellátogat oda, olvassa el és feltétlenül tartsa be! Mert az én kényelmemet és biztonságomat szolgálja a szentírás...
Le is lehet tölteni pdf formátumban.
Mindenre készítettek szabályzatot. Nagyon az én kényelmeről lehet benne szó. Elolvastam.
Ebben szó esik a biztonsági szolgálatról, - na jó ez ma Mo-n egy elengedhetetlen szolgáltatás lett... Sajnos.
Aztán jön egy olyan rész, amit nem tudom miért kell annak is elolvasni, aki csak a szabadidejét és kultúra éhségét akarja kielégíteni.... Hogyan kell a rágcsálókat, hangyákat és csótányokat bejelenteni az üzemeltetőnek, meg hogyan kell laposra hajtogatva a szemetünket a kukákba helyezni... Melyik napon üriti a kukákat a BIOKOM Kft... Hogy enélkül miért nem nézhetem meg a csodát? Az ilyen fontos dolgokat azért tarthatnák titokban a mezei látogatók előtt.
Majd ismét megfenyegetnek a házirenden belül, hogy csak akkor vásárolhatok belépőjegyet, ha elfogadom teljes egészében ezt a házirendet.
Nem mehetek be ittasan, nem lehet véres a ruhám!!!!!! És nem mehetek hátizsákkal, ÖVTÁSKÁVAL!!!!!!! és nylon táskával se!!!!!!!!!!!!!!
Nem botránkoztathatok meg senkit!
Ezt nem érten magukkal szemben miért nem tartják fontosnak!?
Minden a helyszínen készített felvétel a publikálás előtt velük egyeztetni kell....
A mai világban, ahol mindenki blogol és saját szemszögéből akarja megmutatni, azt amit felfedez, amit bejár ebben a világban? Hogy veszik a gondolatot, hogy majd ők bárki oldalát cenzúrázni fogják?
Nagyon beteges gondolat, asszem 21 évvel ezelőtt pont ez ellen szólaltat fel azok, akik most újra ezt a - majd én tudom te mire gondolj - rendszert akarják az alatvalókra vissza erőltetni...
Mind ezt 2011 novemberében jegyezte ellen a két ügyvezető.
Kéne finomítani!
A teljes házirendet kapja az akire vonatkozik, Ilyennel ne riogassák már el a még oda se érkezettet!
Na ennyi a Zsolnay negyedről. Nagyon vegyes a kép, főleg, hogy 2 év telt el a tervezett megnyitó időpontjához képest. Most 2012 ben sikerül megnyitni a 2010 es rendezvények helyszínét.
Remélem normalizálódik a helyzet. Majd egyszer - később - vissza nézek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése