A tegnapi melós nap után ma csak egy "laza" kirándulós napra számítottunk.
A kilenc órai kelést természetesen mindenki megszegte és már korábban ott gyülekeztünk az étkező asztal körül.
Mára a közeli szép helyeket látogatjuk meg. Várjuk Laciékat és együtt indulunk.
A nap története jön most a szokásos képes kivitelben.
A mai kirándulásunk útvonala. Nem olyan hosszú, mint a két nappal ezelőtti. Csak 57 km.
De szerintem adott annyi élményt, mint a Gyilkos tavi. Személy szerint nekem sokkal szebb is volt.
Csodálatos időt fogtunk ki ismét! Szikrázó napsütés kevés, igazán meseszép gomolyfelhővel.
Na és a tavaszi hajtásaikat bontogató erdőkkel.
Első megállónk Kézdivásárhely. Az elmúlt hónapokban igen híressé tette egy fiatal ember, aki az ízes szavaival és tehetséges hangjával vonzotta a figyelmet városára. László Attila.
De mivel ő éppen Pesten szerezte a rajongókat ebben az időben, mi meg az ő városában voltunk, legyen is elég ennyi róla és jöjjön a történelem, meg a szintén híressé vált elődje.
Kézdivásárhely a felső-háromszéki medence legjelentősebb települése. A Torja területéhez tartozó vásáros helyből nőtte ki magát, ezért az első írásos dokumentum (1407) Torja vásáraként említi. 1427-ben már Torjavására mezővárosi ranggal bíró település volt. Városi kiváltságait Luxemburgi Zsigmondtól kapta. A város Kézdi szék központjában fekszik, ezért János Zsigmond, Erdély fejedelme egy 1562-ben kelt levelében Kézdivásárhelynek írta.
Földrajzi fekvésének köszönhetően a századok folyamán jelentős kézműves és kereskedő központtá vált a céhek városaként is ismert település. A 16. század második felétől a 19. század első feléig 11 céh alakult Kézdivásárhelyen. Ezek részt vállaltak a város gazdasági és kulturális életében. A céhbeli mesteremberek érdeme az is, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején Kézdivásárhelyen hadianyaggyártó központ alakult ki. A Háromszéken öntött 70 ágyúból 64-et Turóczi Mózes üstgyártó mester műhelyében öntöttek, de nemcsak ágyúkat, hanem lőport, golyót, gyutacsot is készítettek. Orbán Balázs Háromszék Párizsának nevezte Kézdivásárhelyt.
A város lakosság szempontjából a 19. század végéig – Marosvásárhely után – a Székelyföld legnagyobb települése volt. Jelenleg Sepsiszentgyörgy után Háromszék második városa.
És itt van ő, meg a réz ágyúja.
Gábor Áron.
Székely határőrcsaládban született. Apja Gábor István főjegyző, anyja Hosszú Judit volt, akik öt gyermeket neveltek fel.
Gábor Áron a berecki alsó iskola után a gimnáziumot Csíksomlyón a ferencrendieknél végezte, majd bevonult katonának.
Kézdivásárhelyen, a 2. számú székely határőrezrednél szolgált katonaként. Innen Gyulafehérvárra küldték, ahol „pattantyús” (ágyúkezelői) kiképzést és káplári rangot kapott. 1840-től az 5. pesti tüzérezredhez állt be, később Bécsben, az ágyúgyárban szolgált. Továbbszolgálati kérelmét nem fogadták el, ezért leszerelt, majd 1842-ben öccse helyett újra bevonult, de nem sikerült elérnie, hogy továbbképezzék, ezért 1846-ban újra, végleg leszerelt.
Szobra szülőfalujában. Vargha Mihály alkotása (1992)
Gyulafehérváron szerzett tüzérségi ismereteket, Budapesten és Bécsben katonai műszaki előadásokat hallgatott. Közben az asztalosmesterséget is kitanulta, bútorokat készített és még egy szárazmalmot is.
Az ágyúöntés lehetőségét már az 1848. október 6-án tartott Székely Nemzeti Gyűlésen felvetette, az ellenállás mellett döntő gyűlés azonban nem vette komolyan a javaslatot.
Az ötlet Sepsiszentgyörgyön került újra elő, amikor Puchner császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel a várost. Az összehívott népgyűlés november 12-én megfelelő fegyverek hiányában már-már a megadás mellett döntött, amikor Gábor Áron felajánlotta, hogy a fülei hámorban ágyúkat gyárt, és a maga öntötte ágyú torka elé áll, ha a próbalövéssel nem talál célba. Szavait a székelyek nagy lelkesedéssel fogadták.
Az ágyúkat Gábor ki is öntötte a Magyarhermány melletti Bodvajon. Először november 30-án, a hídvégi csatában használták őket, és a székelyek megnyerték az ütközetet. Puchner azt hitte, hogy a székelyeknek francia tüzérsége került. Az első ágyú neve Jókai Mór cikke szerint Jancsi volt.
A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848 decemberében feldúlta, ezért Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, Túróczi Mózes rézműves műhelyében. A tüzéreket is ő képezte ki, főleg kézdivásárhelyi diákok közül.
1849. március 24-én Bem József tüzér őrnagynak nevezte ki. Májusban Debrecenbe, a kormány székhelyére küldték, ahol Kossuth Lajos a székelyföldi hadigyárak igazgatójának nevezte ki, a kézdivásárhelyi gyárnak pedig hatvanezer forintos segélyt utaltak ki.
Gábor összesen 93 ágyút öntött (bár a számot illetően nem egyeznek a különböző források).
Gábor Áron a kökösi csatában, a háromszéki önvédelmi erők és az orosz cár csapatai közti tüzérségi összecsapásban vesztette életét, amikor bal mellén hatfontos ágyúgolyó találta el. Testét először Uzonban hantolták el, a harcok végén került a közeli Eresztevénybe. A református templom kertjében van végső nyughelye.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Gábor_Áron
Gyors körbe is álltuk a szobrát, amit ebben a szépen rendben tartott parkban találattunk.
Vigadó - Gábor Áron tér 21. szám,
A Vigadó története egy 1894-es felhívással kezdődik, amelyet a Székelyföld 13. Évf. 92. számában így olvashatunk: „A Cserey-telek piacsori oldalán egy kétemeletes épület emeltessék, melynek földszintjén kávéház, első emeletén vendéglő 20-25 vendégszobával, és egy nagy terem lenne állandó színpaddal, jobbról-balról egy sor páhollyal és szemben karzattal. A második emeleten vendégszobák, és esetleg bérlakások lennének. Az épület homlokzatán egy tűzoltó őrtorony ékeskednék.”
Az építkezésnek 1902 júniusában fogott hozzá Nagymihály Sándor, szegedi származású építőmester, az épület hivatalos átvételére 1904 februárjában került sor.
A Vigadó Művelődési Ház épületét a régi piactér északnyugati sarkában a 19. század végén még álló Vendéglő fogadó helyére építették eklektikus stílusban. Színpadán már az első évben, 1904. június 16-án fellépett Blaha Lujza, a Piros bugyelláris című népszínműben. Erről, s arról, hogy a művésznő tiszteletére nagy élő babérkoszorút készítettek, a Székely Újság 1901. június 19-i száma számol be. A város színét viselő búzavirágkék selyemszalagon aranyozott betűkkel a következő felirat állt: „A nemzet csalogányának – Kézdivásárhely város közönsége”.
A Városi Vigadó Szálló (1908) bal oldali földszinti, térre néző részében Rézer Gyula vállalkozása kapott helyet. A Vigadótól délre eső szomszédos házban Szotyori János működtetett „hajvágó, borotváló és fodorító” műhelyt. Az épülettől jobbra emelkedő épület az 1880-as évekből való, földszintjén, Kupán József üzlete, a Kovács János és Száva-féle üzletek helyezkedtek el 1909-ben.
A Vigadó épülete előtt 1910-ben látható volt a piactér alsó kerekes kútja, előterében a járda szélén, magas oszlopon állt a kandeláber, mely 1912-ig, a villanyvilágítás bevezetéséig szolgálta az utcai világítást. A Vigadó egyik földszinti helyiségében volt Kovács János műmalmának lisztraktára.
A Vigadó nagyterme mindig művelődési, színházi előadások, valamint egyéb társasági események színhelye volt (pl. sportbál, a nőegylet vagy a római katolikus oltáregyesület bálja). A város egyetlen filmszínháza is itt működött 1914 és 1961 között, valamint óvodák és iskolák évzáró ünnepségét is itt tartották.
A nagytermet nem tartotta kellőképpen karban a szocialista rendszer. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a terem nem biztonságos, és modernizálás címén 1963-64-ben eltüntették a páholyokat, melyeket egyébként alig tudtak lebontani, olyan erősen álltak. A régi páholyokat a 2006. október 10-én megkezdték a felújítási munkálatok során visszaállították, és megpróbálták visszaadni az egész színházterem régi fényét. A felújítási munkálatok 2007-ben fejeződtek be.
A színpad fölötti városcímert és a freskókat a város szülötte, a képzőművészeti főiskolát végzett író és újságíró, Földi István (1903-1967) készítette 1929-ben, amikor a színháztermet átalakították.
A Vigadónak ma ötszáz férőhelyes színházterme és kétszáz személyt befogadó gyűlésterme van. Emellett klub, kiállító helyiségek, állandó galéria, tan- és próbatermek biztosítják sokoldalú tevékenységét. Épületében van a Massluis Nyugdíjas Klubterem berendezve. Ugyanakkor a város képzőművészeinek (Kosztándi Jenő, Kosztándi Katalin, Vetró Bodoni Zsuzsa, Vetró András, Sárosi Csaba) is műtermet biztosít. 2009 decemberétől az épület alagsorában működik a Caffe Art, amely igényes szórakozási lehetőséget biztosít a közönségnek. A Vigadó helyet ad kiállításoknak, könyvbemutatóknak, különböző szimpóziumoknak, és színpadán kerül sor a vendégszínházak előadásaira. A Vigadó Múvelődési Házban működik a 2009 őszén alakult Városi Színház.
Sétánkat folytattuk.
Újabb csodás épület a Vigadótól pár lépésre.
A Városháza (a mai Polgármesteri Hivatal) kétemeletes épülete, közvetlenül a Gábor Áron szobor mögött, a Gábor Áron tér északnyugati oldalát zárja. Az épület 1907-ben épült takarékpénztárnak.
Nagyon dícséretes, ahogyan az épületeiket megújítják és régi fényüket hozzák vissza.
Van még mit tenni, de ami múlik... Sok sikert hozzá! Na meg pénzt.
Kézdivásárhely a középkortól kezdve Székelyföld egyik legnevezetesebb vásártartó települése és kézműipari központja. Egy jelentős nagy tér körül helyezkednek el a többnyire XVIII-XIX. századból származó házak, melyeket nem utcák, hanem a kapulajakból nyíló keskeny sikátorok, úgynevezett udvarterek választanak el egymástól. Ezekben az udvarhelyekben a régi időkben egy családhoz tartozók éltek. Így mondták: a Kovácsok, a Csiszárok, a Baloghok stb. utcája.
Ezeket ma már csak a köznyelv nevezi így, mert mindegyik számot kapott, vagy pedig tényleges utcanevet kapott.
Ezért is, az egész belváros területe építészettörténeti emlékké van nyilvánítva.
Pár lépés és egy újabb Áronra bukkantunk.
Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.
Jelmondatául a „Non recuso laborem” – nem futamodom meg a munkától – mondatot választotta. „Ez a latin nyelv gazdagsága alapján akár így is fordítható: nem utasítom el a bajt, a nyomorúságot, a szenvedést. Mély értelmű utalás volt ez munkával és szenvedéssel teli életére. Áron püspök a bécsi döntés után Dél-Erdélyben maradt, Gyulafehérvárról kormányozta egyházmegyéjét. A háború alatt, és az azt követő nehéz években az emberi jogok és a keresztény szeretet következetes, kiegyensúlyozott, bátor képviselője volt”
„…olyan püspök volt, aki nemcsak szerette a rá bízottakat, hanem ismerte is őket. Ő még nem átallotta kikérni a társadalom világi kutatóinak, a szakértőknek a véleményét, odafigyelt a szociológusok és szociográfusok adataira és következtetéseire; ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. Nemcsak sziklaszilárd volt, amint ezt sokan legjellemzőbb erényének tartják, hanem – bölcsessége és műveltsége mellett – okos is.”
Sétánkat befejezve....
... elbúcsúztunk ettől a bájos várostól.
Meg is érkeztünk a következő állomásunkhoz, a Szent Anna-tóhoz.
A Mohos-tőzegláp és a Szent Anna-tó Európa-szerte az ismertebb természeti ritkaságok közé tartoznak.
A Szent Anna-tó Délkelet-Európa egyetlen épségben megmaradt vulkáni krátertava. A Csomád-hegycsoporthoz tartozó Nagy-Csomád ikerkráterének egyikében alakult ki, 950 méter tengerszint feletti magasságban.
A majdnem szabályos kör alakú tó 22 hektár kiterjedésű, 1737 méter kerületű és átlagban 4 méter mélységű. Forrása nincs, vizének utánpótlásáról a környező hegyek tavaszi hóolvadása gondoskodik.
Élővilága szegényes, ami csökkent ásványisó tartalmának tudható be. A tó északi, északnyugati partján megindult a feltöltődés, fenekét vastag iszapréteg borítja.
A tavat a tőzegláptól mindössze egy keskeny nyereg választja el egymástól.
Vidám kis csapatunk bevette a tópartot.
És íme a tó!
Azt gondolom nem is kell a látványhoz semmi szó!
A tó mellett található a Szent Anna-kápolna, ahol minden évben Anna-napi búcsút rendeznek, melyre katolikus hívők tömegei zarándokolnak el.
Fellátogattunk mi is a kápolnához.
Kicsit meg is pihentünk a fák királya, a tölgyek árnyékában.
A képen a teljes csapat.
Majd egy kis bicska szemle is következett, hiszen a csapatból immár kettőnek is van székely bicskája. Vagy kése.
Lajosunk a tegnapi kolbász csinálós napon keveredett örök barátságba, minek alaklmából egy VALÓDI kovásznai bicsak tulaja lett. Természetesen 10 Ft ellenében, hisz a barátságot nem áldozhatjuk fel. :o)
És íme Laci pazar álatos vésetekkel ékített kése.
Gerincek. A csodás panoráma előtt, a helyi jellegzetes cserépformával rakott, kápolna gerince látható.
Újabb csoportkép a kápolna felől.
A táj, a levegő és a szabad madarak. Magdi meg is érezte ezt a hármast.
Igaza van, mert felemelő volt az érzés.
Ezekhez a képekhez megint nincs mit írnom.
Gyorsan ki is használtuk a fantasztikus, napsütéses időt és leheveredtünk ennek a kincsnek a partján.
A víz sekély és kristály tiszta.
Ahol kellően mély, ott a tengerszemek igazi smaragzöldjét is megláthattuk.
Ezt a pózt már láttam valahol....
Gondolkodó? :o)
Leteszteltem a víz hőfokát is és teljesen élvezhetőnek ítéltem.
Azt, hogy tovább is teszteljem a fürdőgatyesz hiánya állta utam.
Így gyors ki is futottam.
Még sellőt is tanáltunk :o)
Itt meg Edit intett. Szia!
Közben megérkeztek az ifjak is!
Neki már volt rutinjuk a helyben, így hoztak magukkal fürdőnadrágot. És nem voltak egyedül! Mások is bemerészkedtek a vízbe.
Azért szokni kell a víz hőfokot.
Majd jött egy kis vizibalett.
Aztán egy kis iszapbirkózás.
A bajnokok még készülnek a bevetésre.
Aztán jött a buggyanás.
És Laci, még a Toldit is eljátszotta.
Igaz vízszinten.... de tartotta.
Kis elmélkedés a fák árnyékában.
A budhák bölcsessége is a partra költözött.
Szóval szép volt a fasor :o)
És még néhány szép villanás a tó környékéről.
Ketté törve...
Mintha már valahol olvashattuk valahol...
Kígyómintás volt a stég is.
Kinn a park bejáratánál, -míg a többiek a kürtöskalács muníciót vásárolták meg,- én egy parkbéli székely ember előadását hallgattam a parkról.
Fő téma az élővilág volt.
Itt említette meg, hogy megtalálták a kaszáspókok ősét is ezen a területen, ami máshol ismeretlen.
Ezek a pókok kis csöves üregekben laknak és sokkal vaskosabb combjuk van, de már sokkal hosszabb lábakon.
És említést tett a park és a környék kígyóiról is. :o)
Ha valakit megmar, akkor nincs a parkban ellenszérum, így mindenki tartózkodjon a közeli találkozástól. Mert ők, csak deszkát és szöget tudnak biztosítani a delikvensnek... :o)
Szeretem a székely humort!
De kígyózott itt más is!
Nagyon szépek voltak ezek a kimosott gyökérkígyók is!
Gondolom a víz moshatta ki őket.
A parkolóhoz vissza sétáltunk.
Ezt a kellemes kis erdei utat választottuk az aszfalt helyett.
Következő megállónk egy mesés panorámájú tisztás lett.
Innen igazán beláthattuk ezt a fenséges vidéket, benne minden apró csodájával.
Jól el s időztünk itt, mert nem lehetett betelni a látvánnyal.
A völgyből tehenek kolompja szólt fel, amit sajnos ezek a képek nem adhatnak vissza.
Smaragd vidék smaragd gyíkja.
Van ennél szebb?
Le is kellett kozzá heverni!
Ott éppen esik.
Volt aki el is alélt az élményektől... :o)
Majd megérkeztünk Bálványosra. Itt az egyik fogadóban aki tehette, áfonya páinkával erősítette meg a barátságot.
Az étterem nagyon dúsan volt megrakva relikviákkal. Természetesen minden tárgy a Magyarságunkról szólt.
Ami különösen teszett, az a Korondi kerámiák, amiket a pálinkás csuprtól a sültes tálig használtak.
A kis ciboráim is épp ilyennel koccintanak egy jót!
Amúgy Muki medve miatt álltunk meg itt, de szegény már nem élt a hátsó udvarban, csak egy műanyag medve mása jelezte, hogy medve is jár a házhoz.
És néhány variáció medvékre.
Egy kis reklám a helynek:
http://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/Szallashelyek/Panziok/Balvanyos.html
És amiért érdemes ide ellátogatni:
Bálványosfürdő Kézdivásárhelytol 20 km-re található, a Bodoki-hegység és a Torjai-hegység találkozásánál 770 és 940 m tengerszint fölötti magasságban.
Körös-körül erdővel borított hegycsúcsok övezik. A vidék mélyében vulkanikus és üledékes kőzetek váltogatják egymást, így a feltörő széndioxid és kénhidrogénnak köszönhetően változatos ásványvízforrás keletkezését segítette elő.
Vegyi összetételük miatt az ivókúrában – gyomor- és bélbántalmak kezelésében kiválóak; a száraz gázfürdőkkel, az ún. mofettákkal együtt a szív- és érrendszeri bántalmakban szenvedők fürdőkúráját szolgáltató természetes gyógytényezők. Víznek is, gáznak is itt aránylag magas természetes radioaktivitása van. A csend, a negatív ionokban gazdag ózondús levegő, a pszichés betegek eldorádójává teszi.
A mai Bálványosfürdo három régi s egykoron működő fürdőtelep összeolvadásából keletkezett.
1895-ben, a Csoma-hegygerinc lábánál, külön fürdőtelep született, Csiszár-fürdő néven ismerik.
A másik fürdőtelepet a Transilvánia Bank megvette és neve után Transzilvánia-fürdő néven vonult be a honismereti és balneológiai irodalomba.
A Vár-patak völgyében alakult meg, a múlt század utolsó harmadában az első magyar szénsavpalackozó üzem. Ez a fölötte levő Büdös-barlang tiszta széndioxidgázát palackozta.
Mivelhogy a vidék Délkelet-Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdőjévé és üdülőhelyévé fejlődött, a lepergett száz esztendő alatt, megfordultak itt a hazai és külföldi leghíresebb geológusok, vegyészek, balneológus-orvosok valamint írók is.
A környéken még megvannak a régi gyógyséta-ösvények, s a gyógyszálló fölötti Büdös-hegy oldalában levő Büdös-barlangot (Európa legnagyobb mofettája) is igénybe lehet venni.
A település látnivalói többek között a Bálványos-vár amelynek múltját legendákba, mondákba fűzték a környék lakói. "Óriások és tündérek építették" – mondják. "Aranyhíd hajlott át a toronyból a Büdös-hegyre". Bálványos-vár legendájában egykori valós eseményeket örökített meg a szájhagyomány. Ezek kaptak helyet Jókai említett regényében is. A régészeti ásatások alkalmával itt római kori gyöngyöket, vaslándzsákat, régi kulcsokat, középkori kerámiát találtak.A vár romjaihoz a Liga-pusztán át a Köz-bércre, majd a vár élére hágó Vár útja vezet. Sárga ponttal van jelölve.
A környék más érdekességet is tartogat a turista számára. Ilyenek a Büdös-hegy vulkanikus tömegébe bemélyített ún. "barlangok". Többnyire emberkéz alkotta azokat, hisz kénbányák üregei voltak. Még az 1848–49-i önvédelmi harc idején is innen bányászták a puskapor gyártásához szükséges termésként. Legnagyobb a földrajzi és a balneológiai irodalomból is jól ismert, 14 m hosszú Torjai-Büdös-barlang. Üregéből naponta mintegy 2000 m3 majdnem tiszta széndioxid gáz illan el a környék levegőjében. Ma természetes mofetta, falait sárga terméskén-réteg borítja. Enyhén kénsavas – vitriolos – csepegéseit ősidők óta szembajok kezelésére használja a nép.
Ez a vidék nagyon gazdag különböző összetételű ásványvizekben. A környéken olyan gazdagon tör fel a széndioxid a földből, hogy egyes helyeken hiányzik a növényzet. A nevezett feredőktől kiinduló ilyen völgyet Halál-völgy néven emlegetik a környékbeliek. A madarak ha a gáz szint alá kerülnek elpusztulnak.
Természetesen nem maradhat ki a sorból a székelykapu sem.
Találtunk több igen szép, méretes darabot, de mi most ezt választottuk.
A legtöbb székely települést ilyen hatalmas kapun át lehet megközelíteni.
Ez itt most épp a Torja határában áll.
A szép kirándulás után visszatértünk a béke szigetére, ahol már Marika, Tibor és Titi készültek a fogadásunkra.
Kicsit ki is voltunk éhezve végre, mert a reggelire csak pár falat körtöskalács került.
És már itt is van a vacsora ideje:
Az első fogás, a csülkös bableves, de mivel??????????
Salátával!
És hogy tovább fokozzuk a meglepő kellékeket, lilahagyma saláta is dukált bele.
Marika szerint, csak aki szereti, de mi mindannyian megszerettük!
Köszönet érte!
Miután megmentették az életünket a levessl, ismét egy jó beszélgetés következett, sűrű koccintgatásokkal.
Asszem mindenki makk egészséges lesz sokáig, annyiszor ittunk az egészségünkre. :o)
Kicsit jól is esett a révedés.
De már készült a versenykolbászokból, flekkenből és pityókából a következő fogás.
Tihamér barátunk szorgoskodott.
A grillen is izzott már a parázs.
A szakácsnak természetesen a kenőanyag is jár!
Egészségedre!
Szépen sistereg a diétás kaja! :o)
Az óvatosabbja csak az erkélyről figyeli
az eseményeket...
Kezd hűvösödni, ilyenkor már jó összebújni! :o)
Közben előkerült a mozi is.
Mindenkinek nagyon tetszettek a közeli élmények.
Mind a fotókon, na de a videókon jobban.
A mester és étke.
Újra az asztalhoz szólítottak minket.
Megállapítottuk, hogy nagyon jó íze volt a mi mesterműveinknek is!
Még egy kis csíz,
még egy kis tánc,
még egy kis videózás.
Aztán egyszercsak előkerültek a nóták is.
Perszen a táncos lábúak most sem hagyták ki a lehetőséget.
Aztán mikor ránk esteledett, ránk is hült a kintlét.
Behúzódtunk.
A kedves vendéglátóink is megérkeztek.
Józsinak a nótái is bekerültek a körbe. Sárika tordai dalai is sorra kerültek természetesen.
Meg a mi alföldi szívszorítósaink is.
Szép este lett.
Szép emlékekhez való!
A végén az a dal jött, ami ezeknek az Embereknek a kitartását és szikla-szilrádságát adja vissza, mindennél hitelesebben.
Mindannyian felállva s nedvesedő szemekkel búcsúztunk a Székelyek Himnuszával.
De semmi gond, hiszen folytatása lesz a dolognak minden bizonnyal!
Köszönünk mindent,
főleg azt, hogy ismét felfedeztük,
miért jó Magyarnak lenni, Székely barátaink között!
Tartson meg a Teremtő sokáig erőben, egészségben,
ilyennek Benneteket!
