Eljött a nagy nap.
Meg volt a főpróba is, így rutinosan bepakoltuk a motyónkat.
Bár sikerült ismét annyi mindent össze szedni, hogy Magdikánk ismét egy
védőburokban utazhatott a kocsi harmadik üléssorában.
6 órakkor össze is szedelőzködtünk és indultunk Újkígyósra.
Az össze állt a teljes csapat a Zsótér családdal és így, a határnak vettük az irányt és elindultunk Erdélybe,
Székely földre, Gelencére.
Tehát elindultunk és rövid kis karavánunk jó iramban haladt is a cél felé, amit koraestére terveztünk bevenni.
Nagyvárad és Kolozsvár között, egy kis pihenőn készítettem az első képet.
Itt gyors meg is etettük a az út helyi sántakutyáját.
Ez a teljes oda vezető útvonalunk. Kicsit hosszabb, mint lehetne, de semmi baj, mert úgy is szerettem volna már régen látni Erdélyt ebben a vonalban. Most megtehettem....
És hipp-hopp már meg is érkeztünk Gelencére. Perszen a valóságban sokkal hosszabb volt, mint gondoltuk, de ilyen szokott lenni az, amikor az ember egy új helyre utazik.
A lakhelyünknél már vártak a házigazdáink. A szállásadónk, Kocsis Józsi, a Polgármester Úr - Tibor bátyánk és tündéri felesége - Marika.
Az asztal megterítve, csodálatosan és nagyon jólesően néztünk szét a takaros, patakparti házban. Ilyen, amikor az embert haza várják! Köszönjük BARÁTAINK!
Az asztalon minden jó:
Édes orda, friss sajt, A húslevest a báránypaprikás és a sültek követték,
természetesen a szilvapálinka kóstolgatása közben. :o)
Az estebéd után egy gyors kirándulás, amiben meglessük Józsi birtokán a halas tavát. Ezt elsősorban Sanyi és Lajcsi nagy öröme, mert a halakkal teli víz... Nincs is annál szebb, lehetünk akár merre is a világban.
Na indulunk! Lóra, akarom mondani Daciara! Lajcsi pattant is a platóra.
Első megállónk a csemete nevelőnél volt, nagyon szép arany-fényű naplemente kezdett kirajzolódni. Itt most a csajokat világította ellenfényével.
Ez az a hely, ahol a Keleti Kárpátok meghajlik és a Déli Kárpátokként folytatódik tovább.
A jövő fenyőóriásai ezekből a kis csemetékből nővekednek majd és fognak egybeolvadni a tájjal.
A szakértők rögtön elemezték is a tavacska élővilágát... Látszik mekkora szakértelemmel vizslatja Magdi a vizet.
A legnépesebb csapat ezekből az ebihalakból állt.
Mindenkinek tetszett a környék.
No és lássuk be, tetszhetett is nagyon! Ennél szebbet egy hosszú út végére nem is nagyon kívánhatott az ember magának.
A Kárpátok szívében, a friss levegőt kortyolgatva és víztükröt csodálva... ez legjobb dolog, ami csak történhetett velünk.
És természet is erről mesélt!
Ennél beszédesebben már nem is lehetne.
A májusi friss hajtások igazán jó példák erre.
Üdvözlet ebből az édenből!
A csapat.
És egy jó példa arra, hogy mennyire érintetlen és békés ez a terület. Az ágakat széthajtva, már ott is a fészek, amibe a rigó bele tojta ezeket a türkiz gyöngyöket. Belőlük kelnek majd ki a dalos csőrű madárkák. Azóta valószínűleg már ők is telecsipogták a fenyvest.
Meg is érkeztün erre csodás helyre. Editék szállására. Igaz előző nap vihar volt és fák közül pár ki is dőlt, Tibor bátyánk kerítése is bánta. De most ennek is köszönhettük, hogy a kristálytiszta levegőt a fenyőgyanta bódító ilatta itatta át. Fantasztikus aromával!
Itt össze is álltunk, hogy ismét örülhessünk az érkezésnek.
Hogy tovább fokozódjon a jó!
Marika már meg is érkezett a szilva pálinkával. :o)
Aztán gyorsan be is laktuk a helyet.
A fillagoria alatt folytatódott az ismerkedés.
Beszélgetés és kvaterkázás.
Majd amikor már kinn ránk esteledett és levegő is lehűlt, nagyon is jólesett a kandalló melege.
Kellőképpen el is fáradtunk, meg el is lazultunk... :o)
Megköszöntük a nagyon kedves fogadtatást.
Elköszöntünk és nyugovóra tértünk, hiszen az elkövetkező napokban még rengeteg jó dolog fog még velünk történni.
Ez valahogyan, nagyon is benne volt a levegőben!
Jó éjszakát! :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése