A helyszín Háromszék fővárosa, Sepsiszentgyörgy.
És mivel nagy volt a tét, tartottunk egy főpróbát is.
Na de nem gyakorlatlan a csapat, így gyorsan meg is lett a munka része.
A verseny részleteinek megbeszélése azonban igényelt egy összejövetelt. Így az indulás előtt egy héttel össze jött a csapat.
Szóval Marykámék és Magdikámék recipéje alapján két verzió készült.
A két fiú nagy rutinnal össze is dobta a kóbászhúst, annyira gyorsan, hogy a zöméről le is maradt a fotóriporter.
Na de jöjjenek a képek:
Itten a paprika és a pálinka tesztjét figyelhetjük meg.
Amit én adhattam a kolbászba, az a huzatja. A cspat névvel ékesített trikoloros cimkék a főpróbára már el is készült.
Magdikánk a köretet rittyentette össze.
És startra kész a babaszoba. Asztalon van minden kellék. A hús, a kés, a daráló és a fűszerek... A mesterek pedig a startvonalon toporognak. Most azért nem látszanak, mert még ki voltak kötve...
Aztán, mint említettem, minden oly gyorsan történt.... Hogy erről a fázisról le is maradtam. Hús feldarabolva, befűszerezve, és ledarálva. Mire vissza mentem, akkor már a hús a töltőben figyelt. Lajos mester a beleit aprózta... Minden bélnek egyforma hosszúnak kellett lenni. Mer úgy a jó!
És ugrik is a kóbászhús a helyire.
Ha nem volt jó az ütem, akkor Sanyi mester egy jólirányzottal beállította Lajos mestert. És minden okés is lett.
Igen jól kunkorodtak a kis kóbászok. az egyik má majdnem a számba is ugrott, de elcsíptem...
Aztán a termést a csajok is megvizslatták és szépnek ítélték.
És ereszkedtek is a kolbászok a helyükre.
Időközben megérkeztek kedves vendégeink is, akiket a tudásuk átadására kértük a kolbászparádés tapasztalataik okán. Hisz a Kunágotai Bercsényi Zrt. néven már sokadik alkalommal vesznek rész ezen a megmérettetésen. A tavaly őszi náluk töltött hétvégén vetődött fel először a lehetősége annak, hogy mi is kilátogathassunk oda. Aztán Laci nem hagyta tettek nélkül a beszélgetést és nem csak hogy kiajánlott, de be is nevezett minket. Kicsit meglepett engem, mert csak egy szurkolói csapat tagságra gondoltam, de aztán megbarátkoztam a gondolattal.
Most az indulás előtti hétvégén megkérdeztük tőlük, hogy ehető e a mifajta kolbászunk.
A sütés közben készült. Idesanyám se hagyta magára Lajos mestert. Szakmai és lelki segítséget adott át :o)
Ebbe a ténykedésébe aztán Edit is besegített neki.
Sanyi mester is optimistán állt a témához. Szerinte is jól sül a cucc.
Itten sisteregtek e! Némelyik már a bőribe se fért bele. Na de ez a zizin semmit se rontott el.
A kolbászoknak azért természetesen meg is kellett ágyazni. Ehhez pedig Magdikánk marhában dús levese volt a leg jobb dolog, amire csak gondolni lehetett.
Közben folyt a beszélgetés. Itt Editkénk éppen valami nem számára érthetetlen dolgot emleget... :o)
Már csak egyet-kettőt kell rottyannia és készen is lesznek a fincsók.
És már készen is van!
Újabb vendégek érkeztek: külső megfigyelő csapat. Ők természetesen nem vettek részt a kolbász kóstolásban, mert szelektált a befogadó tudományuk. Na de majd megtudják egyszer mi is a jó!
Itt folyik az evés. A másik oldalon meg az okosítás, hogy mikor és hogyan kell indulni, miket kell vinni és hogyan kell viselkedni... :o)
A tanácsok szerint a jókedvünket kell elő venni, no azzal szerintünk nem lesz gond, hiszen nem szoktunk neki keseredni a dolgoknak. Az ilyen feladatokat mindíg megoldjuk.
A csapat neve Szegedi Boszorkányos Kolbászos lett. A két csajunk bevállalta azt, hogy a hazai banya tudományokat, fortélyokat a messziben is be fogják mutatni. Viszünk mindent ami Szegedet és a környéket képviselheti.
Lesz ott Pick szalámi, Szegedi Paprika, Makói hagyma, Tápai szatyor és kenyér, Szegedi papucs és a banya amit Magdi ajánlott fel a személyes gyűjteményéből.
És a végén nyeltünk erre a megbaszélésre egy fincsi epertortát is.
Várjuk izgatottan az indulást! :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése